In Cauda Venenum: In Cauda Venenum

írta P.A. | 2015.07.15.

Megjelenés: 2015

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://incdvnnm.tumblr.com/

Stílus: Atmoszférikus post-black metal

Származás: Franciaország

 

Zenészek
Ictus - ének, gitár, basszusgitár N.K.L.S. - dob
Dalcímek
01. Ίlpha 02. Θmega
Értékelés

Az internet gyors elterjedése és a számítástechnika rohamos fejlődése ugyan nagyban hozzájárult a zeneipar romba dőléséhez, ugyanakkor elősegítette egy „csináld magad” mozgalom kialakulását is. Egyre több zenész választja azt a költséghatékony módszert, melynek során műveiket gyakran saját hálószobáik falain belül kialakított házi stúdiójukban írják és rögzítik, sőt a kész hanghordozót is saját kiadásban terjesztik. Úgy tűnik, hogy ez a munkafolyamat kiváló táptalajnak bizonyul az extrémebb hangvételű formációk számára, hisz egyre többször találkozhatunk egy vagy két személyből álló, kompromisszummentes durva muzsikát játszó zenekarokkal, melyek a lemezkészítés minden tehendőjét házon belül oldják meg.

Ennek a mozgalomnak az egyik legígéretesebb új képviselője az In Cauda Venenum, melyet 2010-ben Ictus keltett életre N.K.L.S. dobos segítségével. A két zenész első kiadványa ez a kétszámos nagylemez, mely 5 év alatt nyerte el végső formáját. Ez igen hosszú időnek tűnik, de ha alaposan kivesézzük a művet, akkor láthatjuk, hogy egy igen mélyre ható és minden részletében tökéletesre csiszolt alkotás.

Mindjárt a borító nyugtalanító, hátborzongató festménye különleges hangulatot kölcsönöz a korongnak. A vastag festékrétegből szinte bántóan durva ecsetvonásokkal előtűnő portré az élet és halál közti átmenetet jeleníti meg, mely magának a lemeznek is központi témája. A festmény egyébként az a Jeff Grimal alkotása, aki nemcsak hihetetlenül tehetséges festőművész, hanem a szintén francia balck metal zenekar, a The Great Old Ones énekes-gitárosa is. (Itt biztatnék is mindenkit, aki érdeklődik a műfaj iránt, hogy mélyüljön el a TGOO lemezeiben is. Tavaly megjelent 'Tekeli-li' című albumuk véleményem szerint az utóbbi évtized legjobb ilyen jellegű kiadványa.)

Ictus munkásságára saját bevallása szerint olyan zenekarok voltak hatással, mint az Altar Of Plagues, a Lunar, a Primordial, a Nuktural Mortum vagy a Wolves In The Throne Room, de mivel az In Cauda Venenum zenéje mélyen a back metalban gyökerezik, így természetes, hogy Skandinávia keménykötésű metal zenéinek hatásai is felemlegethetők (Ulver, Darkthrone, Arcturus). Ezek az összehasonlítások valóban helytállók, sőt Ictus sajátos gitárjátékéról nekem még a cseh Cult Of Fire is beugrott, de a visszafogottabb részek helyenként a korai Opethet, a sokszor rideg, fagyos hangulat pedig a The Great Old Onest vagy a Blut Aus Nordot is megidézik. A dalok hossza elárulja nem mindennapi struktúrájukat, valójában egymást váltó durva black metal és érzelmekben gazdag finomabb, melodikusabb részekből épülnek fel szépen átgondolt szólókkal, kiállásokkal és Ictus hátborzongató károgásával megtámogatva.

Ictus a művet elhunyt barátai és családtagjai emlékének ajánlja és a dalokból át is jön a gyászból fakadó fájdalom, düh, elkeseredettség. De aki vesztette már el közeli barátját vagy hozzátartozóját, az fel fogja ismerni a halál elfogadásából születő megkönnyebbülést, az élet állandó körforgásának harmóniájából áradó nyugalmat is. Látható tehát, hogy az 'In Cauda Venenum' sem gyors fogyasztásra készült, így csak azok fogják értékelni, akik hajlandók időt áldozni megismerésére, elmerülni tartalmában, így felismerni értékeit, belső szépségét, és megérteni felkavaró mondanivalóját.

Pontszám: 9