Vintersorg: Orkan

írta P.A. | 2012.08.26.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Napalm Records

Weblap: http://www.facebook.com/vintersorganic/info

Stílus: Progresszí­v / folk metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
Andreas Hedlund (Vintersorg,Mr. V) - ének, basszusgitár, programok Mattias Marklund - gitár
Dalcímek
01. Istid 02. Ur stjarnstoft ar vi komna 03. Polarnatten 04. Myren 05. Orkan 06. Havets nad 07. Norrskenssyner 08. Urvadersfangen
Értékelés

Andreas 'Vintersorg' Hedlund egy örökmozgó, nyughatatlan zenész, aki többek között olyan zenekarokban vált ismerté, mint az Otyg, a Havayoth, a Fission vagy a Borknagar. Vintersorg név alatt, 1994 óta egyengeti szólókarrierjét és az eltelt majd két évtized alatt 9 nagylemezt jelentetett meg, melyek közös vonása, hogy igényes, színvonalas, folkos black metal muzsikát rejtenek. Legutóbb épp egy éve jelent meg Vintersorg lemez 'Jordpuls' címen, ami mind a rajongók, mind a kritikusok tetszését  elnyerte, idén pedig a Borknagar ('Urd') soraiban alkotott zseniálisat a Mr V. művésznéven is ismert énekes, de úgy látszik ennyi nem volt elég, hiszen már itt is a hangzatos címmel ellátott 'Orkan'.

Örök aggodalom forrása, hogy a mennyiség mennyire megy a minőség rovására, de had nyugtassak meg minden Vintersorg rajongót, az 'Orkan' hozza elődei színvonalát, még ha nem is szárnyalja azokat túl. Andreas Hedlund és hűséges társa, Mattias Marklund, aki már az Otyg soraiban is együtt muzsikált a jó hangú énekessel, egy ízig-vérig Vintersorg albummal állt elő, ahol a dallamoknak kiemelt szerepet szenteltek. Helyenként a refrének olyannyira dallamosak (Istid, Myren) mintha Hedlundot ugyanaz a múzsa csókolta volna homlokon a zeneszerzés során, amelyik múzsa rendszeresen fogós dallamokkal látja el a Nightwish szívét-lelkét és vezérét, Tuomas Holopainent. Persze a Nightwish párhuzam erős túlzás, de a muzsikában főszerepet kapó dallamok bizony elsőre hatnak, megragadnak, akár csak a finn szimfonikus metal zenekar esetében, még ha azért arra oda is figyeltek a zeneszerzés során, hogy megfelelő mennyiségű black metal riffekkel, vágtákkal erős kontrasztot képezzenek a dalokban.

Ezúttal nagy hangsúlyt kaptak a szimfonikus részek is, nem csak filmzenei aláfestésként találkozhatunk ezekkel a betétekkel, hanem fuvolaszóló, vagy zongora bevezető, vagy kiállás formájában is. Természetesen Andreas hangja az, ami igazán különlegessé varázsolja ezt a muzsikát. Kellemes orgánuma és remek dallamai könnyen befogadhatóvá teszik a dalokat, de mikor oda kerül a sor, borzalmasan gonosz hörgést hallat, ami egy pillanat alatt megváltoztatja az adott dal karakterét, hangulatát, így van, hogy egyik pillanatban valami rendkívül egyszerű, azonnal dúdolható dallam kúszik felénk a hangfalakból, ami aztán egy huszáros vágással kegyetlen black metal zúzásba és egyúttal karakteres hörgésbe csap át, amit a szimfonikus betétek emelkedett hangulata formál valami egészen újjá. Ez a változatosság, sokszínűség az igazi erőssége és erénye ennek a lemeznek.

Negatívumként mindössze egy dolgot tudnék felhozni, a dob hangzást, ami különösen azért bántó, mert a lemez többi része remekül szól. A gitárok arányosak, tiszták, a szimfonikus részek nagyívűek, bombasztikusak, csupán a dob hallatszik ebben a közegben élettelennek, túlontúl mechanikusnak. Hiába a modern technika, a remek programok, egy hús-vér dobost nem lehet csak úgy digitálisan reprodukálni.

Pontszám: 8