Charlemagne: Charlemagne
Raymond Barrett Jr. - Ének
Scott Oliver - Gitár
Lee Bryan - Basszusgitár
Ken Kowalski - Dob
Secret Romeo
I don't Wanna Lie
She's Only Young
So Far Away
Is It Ever Easy
I've Got You
Chance Is Calling
Last Chance
Wait And See
I'm Not That Easy
I Wish I Knew
Hallottál már a Charlemagneról? Neeem? Nos, elárulhatom, hogy a hiba nem Benned van. Ez az együttes 1987-ben alakult, Los Angelesben, és ha itt be is fejezném a kritikát, azt hiszem, hogy már tudnál mindent, amit érdemes erről a CD-ről. A négy srác, a rockzene aranykorában voltak a legjobb helyen, s mint a színtér minden bandája ők is dallamos hard rockot játszottak, hatalmas frizurakölteményekkel, az angyalok városának legjobb klubjaiban. Def Leppard, Whitesnake, Bon Jovi, Dokken, Warrant típusú hard rock a fő csapásvonal, de egy picit dallamos/melodikusabb/ AOResebb a megközelítés. Még egy kis Toto, Survivor íz is képviselteti magát. Valami ilyesmi zenét kellett volna az új Hardlinera is pakolni! Sajnos a fiúk azon túl, hogy a klubélet egyik nagy reménységei voltak, nem tudtak tovább lépni és lemezszerződésig már nem jutottak. A jelen kritika tárgyaként szolgáló debütalbum idén jelent meg, ugyanis egy kiadó fantáziát látott a már-már elfeledett hard rock banda demóinak "tuningolásában", és piacra dobásában. Szerintem jól tették! Nem mondom, hogy a 80-as évek legjobb hard rock/AOR slágerei kaptak helyet a korongon, de mikor belebotlottam a srácok muzsikájába a myspacen, felkaptam a fejem. A lemezzel kapcsolatban pozitívak a benyomásaim, talán érdemeltek volna "aktív" korukban is egy esélyt. Persze van egy fajta tucat jellege a nótáknak, de kellemes hallgatnivaló a Charlemagne, elszórakoztatja az embert s van néhány olyan dal is, amely emlékezetes dallamokat lop a hallgató fülébe. Lévén, hogy régi demófelvételek feljavításáról van szó, a hangzás sajnos nem a legjobb, de elfogadható (bár helyenként úgy érzem, hogy kicsit megöli az adott dalt). Raymond Barrett Jr. a színtér énekesei közé teljesen jól beillik, orgánuma tökéletes ehhez a zenéhez. Helyenként egy kis dögöt, érzelmeket is csempész hangjába, a lemez egyik erőssége a fickó! Scott Oliver gitáros is tisztességgel megállja a helyét, szólói élvezetesek, felesleges virtuózkodás meg magamutogatás nélkül is képes magával ragadni a hallgatót.
Az album eleje talán egy picit fogósabb, mint a vége. A nyitó Secret Romeo egy erős kezdés, a jobb tételek egyike, picit kifacsart riff, azonnal ható refrén, jó kis kórussal, csajozós sablonszöveg, mi kell még a boldogsághoz? A következő I Don't Wanna Lie picit még magasabbra helyezi a lécet, a Whitesnakes kezdés meg külön pluszpont. A számomra picit nehezebben szerethető She's Only Young már nem egy, az előzőekhez hasonló direktebb sláger, a refrénről a Pink Floyd fala jut eszembe, a szöveg meg megint csak tipikus, a Jovitól, a Skid Rowtól, meg a Gunstól is hallottál már ilyent. Szerintem a Charlemagne legjobb tétele a So Far Away. Ha picit hamarabb kezdenek zenélni, állat klipet lehetett volna erre forgatni, tényleg király! Itt is a refrén/ének/szóló hármasság gondoskodnak a nóta megfelelő minőségéről. Az Is It Ever Easy az első, és egyben a legjobb ballada a Charlemagnen, az I've Got You érzésem szerint teljesen fölösleges, pláne közvetlenül a másik nyugis dal után. Ezt inkább csak Ray hangjáért érdemes meghallgatni. A későbbiekben már kevesebb kiemelkedő momentumot lehet találni, talán a harmadik lassú, a Wait and See sorolható még a jobban sikerült szerzemények közé. Noha egy szebb balladát is lehetett volna kreálni a gyönyörű dallam köré. A rockosabb/vadócabb I'm Not Easy már kevésbé tetszik, főleg a végén hallható női vokál betét miatt. Nagyon fölösleges bele, pláne ilyen "gagyin". Az I Wish I Knew meg, ha önmagában nem is üt nagyot, lezárásnak megfelelő.
Ha csíped a 80-as évek Los Angeles-i hajbandáit, érdemes egy próbát tenned ezen elfeledett együttes lemezével. Nem voltak ők a színtér királyai, de megjelentek ennél gyengébb produkció is akkoriban, érdemes belefülelni. Scott Oliver gitáros állítása szerint a 20 éves felvételek napvilágra látása úgy felvillanyozta őket, hogy lehet, hogy megpróbálkoznak egy második lemezzel is. Reméljük, ez nem csak terv marad.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1969 olvasás
7 hozzászólás "Charlemagne: Charlemagne"
1. én szóltam Tibornak telefonon, hogy javítsa
szerintem ő nem látta a te jelzésedet.
Természetesen köszönjük szépen, hogy azonnal szóltatok!
Köszi, Kotta
2. Köszönjük, javítottuk!
Köszönjük, javítottuk! (Bár igazából, nem vagy benne biztos, hogy mit. Manowar hozzászólása alapján gondolom csak, hogy feltöltéskor a következő kritikám tárgyát képező új Cage lemezhez tartozó képpel összekeveredhetett a mostani.)
3. én még nem is hallottam az
én még nem is hallottam az új Cage lemezt..baromi kíváncsi vagyok,nagyon szeretem őket.Hatalmas énekes Peck!!
4. Ezesetben ajánlom a
Ezesetben ajánlom a mihamarabbi beszerzést, mert király lett.:D Ahogy jelen kritika tárgya sem lett rossz, sőt (bár nyilván, teljesen más a két stílus)!
5. Cage lemez borítója?:D
Cage lemez borítója?:D