Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.


„Nem nehéz kifejezni magad gitárral”: Interjú Vinnie Moore-ral

Hozzászólások

  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (2)
  • Mick Mars – „Senki sem állhat a szólóalbumon útjába” (6)
  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (4)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)
  • Heathen – Januárban érkezik a ’The Evolution Of Chaos’ évfordulós változata (1)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 21 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Riverside: Wasteland

rune, 2018, szeptember 26 - 17:04
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
InsideOut Music
Weblap: 
https://riversideband.pl/
Stí­lus: 
progresszív rock/metal
Származás: 
Lengyelország
Zenészek: 

Mariusz Duda – ének, basszusgitár, akusztikus gitár, gitár
Piotr Kozieradzki – dob
Michał Łapaj – billentyűs hangszerek, vokál

Vendégek:

Maciej Meller – szólógitár (Acid Rain, Guardian Angel, The Struggle For Survival, River Down Below)
Michal Jelonek – hegedű (The Day After, Lament, Wasteland, Ther Struggle For Survival)
Mateusz Owczarek – szólógitár (Vale Of Tears)

Dalcí­mek: 

01. The Day After
02. Acid Rain
03. Vale Of Tears
04. Guardian Angel
05. Lament
06. The Struggle For Survival
07. River Down Below
08. Wasteland
09. The Night Before

Értékelés: 

Az ’Anno Domini High Definition' óta követem a Riverside munkásságát és mondhatom azt, hogy a lengyel csapat alkotásai nagyon közel állnak a szívemhez. A 2016 februárjában elhunyt gitáros, Piotr Grudziński elvesztése megrendítette mind a zenekart, mind a rajongókat, köztük engem is. Egy ilyen tragédia során természetes, hogy mindenkiben megfogalmazódik a kérdés: hogyan tovább? Voltak, akik úgy gondolták, a Riverside története itt véget ért, de a többség persze bízott a folytatásban és inkább arra volt kíváncsi, mi lesz a következő lépés a zenekartól. Ezeket kérdéseket valószínűleg a Riverside tagjai is feltették maguknak valamilyen formában. Ezért mindenki egy emberként lélegzett fel, amikor válaszul jött a bejelentés: trióként folytatja tovább a zenekar. Ezt követően stúdióba vonultak és befejezték azokat a meglévő ötleteket, amiket még Grudziński írt. Mariusz Duda szerint körülvenni magukat a barátjuk után hátrahagyott dallamokkal, a valaha megélt legfájdalmasabb élményük volt. Ezekből a régi és új dolgokból született meg az 'Eye of the Soundscape' lemez, ezzel lezárult a Riverside addigi korszaka, egyúttal ezzel tisztelegtek Grudziński emlékének. Ezután Mariusz a Lunatic Soul felé fordult, és elkészített két albumot, melyek nyilatkozatai szerint egy olyan emberről szólnak, aki már feladta, és a bánat véglegesen eluralkodott az élete felett. A zenész ezeken a dalokon keresztül gyógyította magát, beléjük írta az őt kínzó sötétséget, szabadulni akart tőle, hogy ne vigye tovább magával a következő lemezekre. És pontosan ez volt az, ami az új Riverside-anyag érkezéséig foglalkoztatott. Vajon ennyi megpróbáltatás után mit jelent ma a Riverside név? Megmaradt-e annak aminek megismertük, vagy inkább lassan egy új Lunatic Soullá lényegül át?

A Riverside dalait mindig is a civilizációs magányra való reflektálásnak éltem meg, így szokatlan, de mindenképpen érdekes ötletnek tartottam azt, hogy a ’Wasteland’ elsősorban egy posztapokaliptikus jövőben játszódó történést mesél el. Hiszen míg a korábbi lemezekben a hatalmas metropoliszokba zsúfolódott, mégis elárvultan élő egyének belső vívódását láttuk, addig egy atomháború utáni világban a magány, az üresség és a pusztulás már nem csak bent létezik. Mariusz bevallottan nagy rajongója a témának, legyen az könyv, film vagy játék formában tálalva. Az ilyen formátumú történeteket általában a hatalmas tragédiát vagy katasztrófát átélt túlélők szemszögéből ismerjük meg, így a 'Wasteland' tulajdonképpen a tagokat ért veszteségélményt dolgozza fel az atomháború utáni világba helyezett koncepció köntösébe bújtatva. Ebben a kihalt világban a technológiai vívmányok nyújtotta kényelem és biztonság már a múlté, így a lemez mellőzi a korábban sűrűn használt elektronikát. Mariusz elképzelése szerint a magányosan kóborló vándornak talán csak egy kopott gitárja akad elhasználódott, rozsdás húrokkal. Így a zeneszerzéshez akusztikus gitárt használt, kiegészítve az egyik barátja által készített különleges hangszerrel, ami a „piccolobass” névre hallgat. Ez eredetileg egy basszusgitár, amin gitárhúrok vannak, és az esetek többségében úgy szól, mint egy elektromos gitár. Ezen a két hangszeren született tehát a dalok nagy része. Itt kapunk választ az egyik leglényegesebb kérdésre. Mivel a lemez akusztikus gitáron íródott, és ténylegesen rengeteg akusztikus betéttel találkozunk a dalokban, melyeket mind Mariusz játszott fel, nem okozott számára gondot a basszusgitár mellé a ritmusgitárosi feladatokat is magára vállalnia. A gitárszólókban pedig Mateusz Owczarek mellett az a Maciek Meller segédkezett, aki már az első Riverside-lemezen is besegített, és aki jelenleg is segíti a zenekart a koncertek során a gitárosi poszton.

A felvezető dalban Mariusz magányosan, ugyanakkor a tőle megszokott nyugodt hangon énekli a „What if it's not meant to be, what if someone has made a mistake” sorokat. A gyermekdalhoz fogható dallamhoz egy balladai, végtelenül baljós szöveg társul. A szuggesztívan ismétlődő sorok közt egyre erősödő elektronikus zaj és vonós kíséret tolja az egekbe a feszültséget, hogy a végén átadja helyét az Acid Rain horzsoló riffjeinek, melyek azonnal torkon ragadnak. Szinte látjuk magunk előtt az atomrobbanás során elpusztult városokról készült vágóképeket. Erre segít rá a torzított basszusgitár és az masszív dob, mely a Type O Negative-féle súlyos hangzást idézi meg. A dal felénél megváltásként érkeznek a 'Second Life Syndrome' legszebb pillanatait idéző gitárbetétek és basszusfutamok. Ekkorra már világos, hogy nem más ez, mint színtiszta Riverside. A kezdés különösen a ’Love, Fear And The Time Machine’ gyermeki bájának tükrében tűnhet erőteljesnek és sötétnek. Ezt ellensúlyozva a Vale Of Tears jóval lazábban indul, ám hamar őrült vágtatásba kezd és csak a végére csendesül el.

Az eddigi zaklatott változatosságot a Guardian Angel nyugalma töri meg. Mariusz a tőle megszokottól mélyebb regiszterben énekel. Ez a szinte elbeszélő, monologizáló stílus, teljesen új színfoltja az énekes eszköztárának, nem mellesleg sokkal inkább illik ehhez a visszafogott, szelíd dalhoz. Ez a nyugalom később még visszaköszön a River Down Below és az albumot záró The Night Before esetében is. A következő tétel, a Lament az albumot felvezető The Day After balladai és népies jegyeit viszi tovább, sőt magának a nyitótételnek is visszaköszön egy részlete. A szláv melódia atmoszféráját a Michal Jelonek által megszólaltatott új hangszerként megjelenő hegedű gazdagítja tovább, ami legalább olyan remek kifejezőeszköznek bizonyult mint, az 'Anno Domini High Definition' albumon használt szaxofon.

A majdnem 10 perces Struggle for Survival megint csak a 'Second Life Syndrome' progresszivitását örökíti tovább Michal Lapaj őrült szintetizátor futamaival, majd újra szembetaláljuk magunkat az albumot átlengő kontrasztossággal, és a dal a végére himnikus westernbe vált. Még mielőtt átadnánk magunkat a vadnyugati dallamoknak, újból a melankóliáé lesz a főszerep a River Down Below képében.

Ám végül mégis útra kelünk a nemrég megvillantott western világába, az album legizgalmasabb dalával. Az azonos nevet kapott Wasteland ugyanis mintha csak egy újkori Sergio Leone-film aláfestő zenéje volna Morricone mester és a Riverside együttműködésével. A lemezt a zongora és ének kettőse zárja: a 'The Night Before' úgy csendesíti el zaklatott elménket, akár egy édesanya a gyermekét, a neki énekelt altatóval.

Összegzés: 

A Riverside erősebb mint valaha. Mariusz Duda és legénysége úgy teljesítette a feléjük támasztott nem kevés elvárást, hogy közben új sztenderdet állított fel. A lengyelek hetedik nagylemezükkel végérvényesen bebetonozták magukat a modern progresszív rock panteonjába. Akinek pedig egy szemernyi kétsége támadt volna afelől, hogy ez a csapat hármasban is életképes, az az első taktusok után csak távoli emlékként gondol majd arra, hogy ez a kérdés valaha is megfogalmazódott benne. A 'Wasteland' a Riverside eddigi legérettebb munkája, mely amellett, hogy elképesztően jó hangulatteremtő alapanyag lenne egy posztapokaliptikus westernhez, úgy képes megújulni és új szintre lépni, hogy ezt tulajdonképpen nem várta tőle senki. A ’Wasteland’ igazi érdeme viszont nem is ez, hanem az az elképesztően elegáns, ugyanakkor szívbemarkolóan megható és őszinte búcsú, ahogy a tagok a dalokon keresztül vesznek végső búcsút szeretett barátjuktól és zenésztársuktól, Piotr Grudzińskitől. A Riverside csapata immár hármasban vándorol tovább a kiüresedett pusztaságban, és bár ez a világ üresebb és elhagyatottabb, mint valaha, ők eltökélten és érzelmekkel telve haladnak tovább új horizontok felé, szívükben szeretett barátjuk emlékével.

Dátum: 
2018. szeptember 25
Pontszám: 
9
Szerző: 
rune
9.5
Értékelés: Nincs Átlag: 9.5 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2253 olvasás

3 hozzászólás "Riverside: Wasteland"

1. Remek, a zenekarhoz és az

Beküldő: brinyo. Beküldés időpontja: 2018, szeptember 27 - 12:00.

Remek, a zenekarhoz és az albumhoz méltó írás! Köszönöm!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Én is várom, de már csak egy

Beküldő: horty911. Beküldés időpontja: 2018, szeptember 27 - 07:03.

Én is várom, de már csak egy napot kell kibírni ;)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
szicsu képe

3. Nagyon várom a lemezt

Beküldő: szicsu. Beküldés időpontja: 2018, szeptember 27 - 06:44.

Nagyon várom a lemezt

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.