Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Beth Hart: Live From New York - Front And Center (DVD)

Black Stone Cherry: Family Tree

Primordial: Exile Amongst The Ruins

Blackberry Smoke: Find A Light

The Dead Daisies: Burn It Down

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Birth-school-Metallica-death”: Metallica, Kvelertak – Papp László Budapest Sportaréna, 2018. 04. 05.


Heten a hetediken: Gary Moore Emlékest 2018 – A38 Hajó, 2018. 04. 04.


Gitárhangverseny 4 tételben: G3 – Pozsony, Incheba Arena, 2018. 03. 21.


Bölcs szavak egy fiatalembertől: Interjú Zaher Zorgatival (Myrath)


Hangok a határon túlról: Myrath, Manigance, Renaissense – Randal Club, Pozsony, 2018. 03. 20.

Hozzászólások

  • Five Finger Death Punch – Mindenkinek beszólnak az új dalban (1)
  • Beth Hart: Live From New York - Front And Center (DVD) (1)
  • Ghost – Rats: itt az első dal Cardinal Copiával (3)
  • SOTO – Új basszusgitárossal állnak neki a harmadik lemeznek (1)
  • Aerosmith – 25 éve jelent meg a ’Get A Grip’ (5)
  • Guns N' Roses – Steven Adlernek és Izzy Stradlinnek „szíve szakad”, hogy nem lettek részesei a reunionnak (16)
  • Fates Warning – Júniusban jelenik meg a budapesti bulit is megörökítő kiadvány (1)
  • Primordial: Exile Amongst The Ruins (2)
  • Refuge – From The Ashes: új dal a Rage régi felállásától (1)
  • Riot V – Messiah: itt a harmadik dal a Budapestre készülő csapattól (4)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 76 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • TAZ

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- W.E.T.: Earthrage
- Judas Priest: Firepower
- Amorphis: The Bee (dal)
- Dokken: It's Just Another Day (dal)
- Gus G.: Fearless

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Mike Oldfield: Return To Ommadawn
- Judas Priest: Firepower
- Voodoo Circle: Raised On Rock
- Mobilmánia: Vándorvér

karpatisz

- Amorphis: The Bee (dal)
- Spock's Beard: To Breathe Another Day (dal)
- Amorphis: Under The Red Cloud
- Ayreon: Universe - Best Of Ayreon Live (DVD)
- Kamelot: Shadow Theory

Bigfoot

- The Doors: Live At The Isle Of Wight Festival DVD
- Jimi Hendrix: Both Sides Of The Sky
- Koch Marshall Trio: Toby Arrives
- Michael Landau: Rock Bottom
- Judas Priest: Firepower

Pálinkás András

- A Perfect Circle: The Doomed (dal)
- A Perfect Circle: Talk Talk (dal)
- A Perfect Circle: Disillusioned (dal)
- Tai Phong: Windows
- In Vain: Currents

Dzsó

- Kayak: Seventeen
- Carter Burwell: Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
- Toto: 40 Trips Around The Sun
- Walking Papers: WP2
- Michael Landau: Rock Bottom

rune

- Hallatar: No Stars Upon The Bridge
- Cellar Darling: This Is The Sound
- Trees Of Eternity: Hour Of The Nightingale
- Leprous: Malina
- Heilung: Lifa

Wardrum

- Eclipse: Armageddonize
- Heilung: Ofnir
- Votum: Ktonik
- Leprous: Malina
- Septicflesh: Sumerian Daemons

Mike

- Primordial: Exile Amongst The Ruins
- Dautha: Brethren Of The Black Soil
- Godthrymm: A Grand Reclamation (EP)
- Solitude Aeturnus: Through The Darkest Hour
- Blind Guardian: And Then There Was Silence (dal)

Új felhasználók

  • geri96.szabo
  • Backyard
  • Tóth Attila
  • botond lengyel
  • killernő

Metalindex

Címlap

Spock’s Beard: Snow Live (DVD)

karpatisz, 2017, november 23 - 12:31
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017
Kiadó: 
Radiant Records / Metal Blade Records
Weblap: 
http://www.spocksbeard.com/
Stí­lus: 
progresszív rock
Származás: 
USA
Zenészek: 

Neal Morse – billentyűs hangszerek, gitár, ének
Nick D’Virgilio – dob, ének, vokál
Alan Morse – gitár, vokál
Dave Meros – basszusgitár, vokál
Ryo Okomuto – billentyűs hangszerek, vokál
Ted Leonard – gitár, ének, vokál
Jimmy Keegen – dob, ütőhangszerek, vokál

Dalcí­mek: 

’Snow’ első rész:

01. Made Alive/Overture
02. Stranger In A Strange Land
03. Long Time Suffering
04. Welcome To NYC
05. Love Beyond Words
06. The 39th Street Blues (I’m Sick)
07. Devil’s Got My Throat
08. Open Wide The Flood Gates
09. Open The Gates Part 2
10. Solitary Soul
11. Solitary Soul (continuation)
12. Wind At My Back

’Snow’ második rész:

13. Second Overture
14. 4th Of July
15. I’m The Guy
16. Reflection
17. Carrie
18. Looking For Answers
19. Freak Boy
20. All Is Vanity
21. I’m Dying
22. Freak Boy Part 2
23. Devil’s Got My Throat Revisited
24. Snow’s Night Out
25. Ladies And Gentlemen, Mister Ryo Okumoto On The Keyboards
26. I Will Go
27. Made Alive Again/Wind At My Back

Ráadás:

28. June
29. Falling For Forever

Értékelés: 

2015-ben, a második MorseFesten a Spock’s Beard történetének két kulcsfigurája, Neal Morse és Nick D’Virgilio együtt lépett színpadra. Nealt még egész gyakran lehetett látni a testvére által vezetett csapat vendégeként, de Nicket a 2011-es távozása után sajnos egyszer sem. Akkoriban gondolni sem mertem volna, hogy ennek még lesz folytatása, ezért nagyon megörültem a hírnek, hogy a két egykor meghatározó tag és az (akkor) aktuális felállás egy olyan eseményre készül, ami a zenekar történetének egy csúcspontja! De ne szaladjuk ennyire előre, hiszen a múltban történteknek is jelentősége van.

2002 környékén jártunk, a Spock’s Beard – azaz Neal Morse, Alan Morse, Nick D’Virgilio, Dave Meros és Ryo Okomuto – a stúdióban dolgoztak a ’V’ album folytatásán. Ahogy a munkálatok befejeződtek, a lemez meg is jelent, de egy olyan dolog történt, amivel senki sem számolt. Neal bejelentette, hogy elhagyja a zenekart, vallásos útra lép és a spirituális zenei irányt folytatja a jövőben. Ez a lépés sajnos azt jelentette, hogy a dupla CD lemezen megjelent ’Snow’-t soha nem mutatta be (teljes egészében, az eredeti koncepció szerint) a zenekar élőben. Ezen a ponton talán sokan már elkönyvelték, hogy ezt a remekművet soha nem fogja egészében színpadra vinni a SB. Ám úgy tűnik, az idő mindenre gyógyírgy, hiszen 2015 volt az első alkalom arra, hogy Nick ismét ott volt egykori zenésztársával a színpadon. A folytatás sem maradt el, de ehhez az kellett, hogy 2016-ban Mike Portnoy hiányában valami mást kellett kitalálni, hogy a hagyományos MorseFestet ismét olyan különlegessé tegyék, mint első két alkalommal. A frontembernek ehhez segítsége is akadt, hiszen a Radiant Records egykori vezetője, Chris Thompson is bevetette kapcsolatait, hogy a két egykori tag és a működő Spock’s Beard először ismét egy asztalhoz üljön, vagy úgy is mondhatnám, hogy egy színpadra lépjen. Tizennégy év után megtörtént az a csoda, amire a Spock’s Beard-rajongók vártak. Együtt állt a színpadon hét kiváló zenész és megszólalt teljes egészében a ’Snow’.

Bár csak sejtésem volt arról, hogy az előző kettőhöz hasonlóan megörökítik ezt az eseményt, de még így is örültem a hírnek, amikor bejelentették, hogy a november 10-es megjelenést követően már mindenki átélheti azt az élményt, amit csak néhányan láthattak élőben. Az eddig megjelent két fesztivál hang- és képanyagának ismeretében már számítottam arra, hogy ismét kiváló kép- és hangminőséggel, és persze produkcióval lesz dolgom a ’Snow Live’-on.

A kezdés: egyszerűen szavakba sem lehet önteni! Két dobos, két billentyűs, két gitáros és egy basszusgitáros maga a zenekar, őket egy fúvós szekció egészítette ki: egy szaxofonos és egy trombitás. A Made Alive/Overture első, akusztikus taktusa után – amikor a teljes zenekar elkezdett zenélni – a dobosok együtt, egyszerre játszottak egy rövid ideig. Ezt a film további részében nem láttam többet. Jimmy Keegen általában az ütőhangszeres szerepét vállalta, amikor Nick a szerkó mögött ült. A hangszeres dömpinget is sikerült fokozni, amikor Neal a gitárját felvéve együtt szólózott testvérével. A Stranger In A Strange Landhez érve az akusztikus dallamnak köszönhetően a zenei kedélyek nyugodtak csak le, a közönség és a zenekar egyaránt örömmámorban úszva énekelt együtt. Az első három tétel mindegyike felkerült előzetesként a YouTube-ra, de én mégis úgy döntöttem, a Long Time Suffering lesz az, amit beillesztek ide, mert ez az a dal, amit teljes értékűnek éreztem még önállóan is.

Az első korong további részében is jól érezhető, hogy itt bizony tudatosan készültek arra, hogy hét ember fog a színpadra lépni. Ha a teljes előadást veszem, akkor egyértelműen Neal volt a frontember, de mellette Nick is kapott szerepet, például a Welcome To NYC-ben, vagy Ted Leonard a Devil’s Got My Throat című tételben. Sajnálom, hogy ezekről a tételekről nem született külön promóciós kisfilm, de a Solitary Soul a rendelkezésünkre áll, ahol együtt énekel a három énekes, vagy úgy is mondhatnám, a Spock’s Beard három korszakának meghatározó hangjai.

Az első fejezet legnagyobb örömét számomra azok a tételek tartogatták, amelyeket már rég nem hallottam ennyire felemelő és kiváló előadásban. Gondolok itt az Open Wide The Flood Gatesre és a Wind At My Backre. Bár a történetben itt ezen a ponton van váltás, a CD lemezeken a második részből öt dalt át kellett hozni, ami kicsit szerencsétlen megoldás – hiszen egy történetet rejtő konceptalbum előadásáról van szó – de az ok érhető, hiszen a legvégén valami olyan jött, amihez kellett a hely. Mondanom sem kell, a filmen ezzel nem volt probléma, hiszen a teljes előadás egyben végignézhető a DVD-n.

A zenei rész itt is igen sokszínű volt, és Neal – mint a főszereplő – hangjának színeit is bátran megmutatta. A zenekar többi része viszont itt a vokál szólamok kidolgozására fektette a hangsúlyt. Az I’m The Guy ragadott meg ezen a részen, amiben Nealt egy új oldaláról is megismerhettem: teljesen átadta magát a történetben formált karakterének. A varázslatot – és a libabőrt – a Carrie című tétel hozta, természetesen Nickkel a főszerepben. Nekem nagyon hiányzott a hangja! Persze Neal és Nick közösen, együtt és egyszerre verhetetlen. A koncert a jó szereposztásokkal, pontosabban az énekesek variálásával folytatódott. A Looking For Answers című dalban Nick ismét előrejött és még a gitártudását is megvillantotta. A történet szempontjából a drámai csúcsponton ismét akad egy részlet, amit megnézhetünk: az I’m Dying.

A történet vége felé közeledve – amikor a zenei anyag visszaköszön – ismét az énekes variálásokkal rukkolt elő a képzeletbeli rendező. A Freakboy (Part2) esetében Jimmy Keegen is magához ragadta a mikrofont. Akik ott voltak azokon a koncerteken, amikor ő is itt volt Budapesten, láthatták például a Carrie-t is énekelni. A srác énektudása is kiváló, sajnos az ő egyénisége hiányozni fog ebből a zenekarból. A bluesos témát, a Devil’s Got My Throatot – ahogy először is – ismét Ted Leonard hozta. Persze nem múlhat el úgy egy SB-buli sem, hogy az őrült japán ne csinálna valami igazán izgalmas szólót. A vad közjáték után visszarendeződtek a kiindulópontra, azaz Neal visszavette a főszerepet. Zárás előtt az I Will Go dallamaiba még Nick D’Virgilio is besegített, majd visszatért a Made Alive motívuma. Ez a megoldás Neal névjegyének mondható konceptanyagaiban.

Egy ilyen előadás után persze nehéz visszajönni a színpadra és valami olyat mutatni, amit eddig nem láthatott az ember. A „rendező” persze ezt is jól kitalálta: nem más következett, mint a Falling For Forever. Ez a több mint félórás tétel, ami 2015-ben jelent meg a zenekar húszéves jubileumának apropójából. Ez volt az első dal, amit együtt írt meg közösen a hét zenész, tudatosan három kiváló énekesre és két dobosra építve. A mű tetőfoka Nick és Jimmy párbaja, ami itt egy hatalmas improvizációba torkollott. Ez a két srác a teljes őrületig hergelte egymást, majd a show betetőzéseképpen a színpad első részén a verőikkel folytatták önálló perceiket. Mivel mással zárulna egy ilyen produkció, mint a három énekes felvonultatásával. A Spock’s Beard hangjai együtt-egyszerre énekelték egy szál dob kísérettel a tétel dallamát. Lehetne szebb vége egy ilyen különleges bulinak? Szerintem nem. Együtt a múlt és a jelen. De ott van még a jövő, ami ki tudja, mit tartogat!

Összegzés: 

A harmadik MorseFest kiadvány is hozza ugyanazt a szintet, amit Neal az első kettővel felállított. Végre a kezünkben tarthatjuk a Spock’s Beard történetének legizgalmasabb kiadványát, aminek minden rajongó polcán ott a helye. Profi hangzás, tökéletes előadás. A hét zenész a biztosíték a kiváló élményre. Három ilyen film után van még feljebb? Azt csiripelték a nashville-i verebek, hogy igen! De erről majd később mesélek...

Dátum: 
2017. november 23
Pontszám: 
9.5
Szerző: 
karpatisz
10
Értékelés: Nincs Átlag: 10 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 2713 olvasás

2 hozzászólás "Spock’s Beard: Snow Live (DVD)"

1. Ezt a fejmikrofonos, vagy

Beküldő: Firebreather. Beküldés időpontja: 2017, november 24 - 06:17.

Ezt a fejmikrofonos, vagy milyen "megoldást" már a Van Halenben ia gagyinak tartottam.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. parádés

Beküldő: brinyo. Beküldés időpontja: 2017, november 23 - 18:08.

Parádés előadás. Nálam még az a fél pont is meglett! :-)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.