Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.


„Nem nehéz kifejezni magad gitárral”: Interjú Vinnie Moore-ral

Hozzászólások

  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (2)
  • Mick Mars – „Senki sem állhat a szólóalbumon útjába” (6)
  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (4)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)
  • Heathen – Januárban érkezik a ’The Evolution Of Chaos’ évfordulós változata (1)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 19 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Geri

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Voodoo Highway: The Ordeal

JLT, 2017, szeptember 29 - 17:52
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2017
Kiadó: 
Sleaszy Rider Records
Weblap: 
http://www.facebook.com/WhoDoHighway
Stí­lus: 
hard rock
Származás: 
Olaszország
Zenészek: 

Federico DeMarco – ének
Filippo Cavallini – basszusgitár
Filippo Romeo – gitár
Massimiliano Sabbadini – billentyűs hangszerek
Vincent Zairo – dob

Dalcí­mek: 

01. The Deal
02. Litha
03. NY Dancer
04. Quietude
05. The Rule
06. Blue Ride
07. Grace of the Lord
08. To Ride The Tide

Értékelés: 

Olaszországról rengeteg dolog jut az ember eszébe. A páratlan történelem, a műemlékek sokasága a Colosseumtól kezdve a milánói dómon keresztül a pisai ferde toronyig, és az a sok-sok művész, aki halhatatlanná vált alkotásainak hála. Persze ott vannak a meseszép tengerpartok és csodás hegyek, a gasztronómiáról már nem is beszélve, és a focit sem szabad kihagyni a sorból. Szóval Itália egy fantasztikus ország, ami a fémzene szerelmeseit sem hagyja hidegen, hiszen olyan előadókat adtak a világnak, mint a Rhapsody, a Labyrinth, a Domine, a White Skull, a Lacuna Coil, az Elvenking, a Vision Divine, a Secret Sphere vagy épp Daniele Liverani. Ebből is látszik, hogy a metal szinte összes műfajában képviseltetik magukat a taljánok, a hard rock azonban valahogy nem jutott erre a szintre. Persze ott van a két kiváló gitáros-dalszerő, Dario Mollo és Aldo Guintini, akik remek lemezeket készítettek, de rajtuk kívül olasz hard rock banda nem jut eszembe. Ezt az űrt azonban most betölteni látszik a Ferrara városából 2010-ben elindult Voodoo Highway.

Az öt fiatal olasz srác úgy döntött, hogy a nagy metal dömpinggel szembe menve, inkább a hard és glam rock mezein fog alkotni, ennek fényében jelent meg 2011-ben bemutatkozó lemezük, a vicces nevű ’Broken Uncle’s Inn’. Ezt követte két évvel később a ’Showdown’, ami után jött egy kisebb szünet és történtek tagcserék is. Új gitárost és új billentyűst igazoltak, ami némileg változtatott a stílusukon is. Vagyis nem változtatott, hanem inkább elkanyarodtak a hard rock felé, elhagyva a glam rock elemeket. Jómagam ezt abszolút üdvözítőnek találom, mivel a '70-es évek hard rockja jelenti számomra a ZENÉT. Persze ez a váltás még önmagában nem garancia semmire, ezt meg is kell tölteni tartalommal. Manapság reneszánszát éli a „retro rock” vagy „vintage rock”, vagy nevezzük akárhogy. Egyre több fiatal banda indul időutazásra a Deep Purple, a Led Zeppelin, a Rainbow és a Uriah Heep aranykorába, így az olaszok dolga különösen nehéznek tűnik. Nem elég, hogy a legendás ősök már megírtak minden megírhatót 35-40 évvel ezelőtt, a konkurencia is dolgozik serényen. De nem estek kétségbe az ifjú taljánok, és kiadták harmadik nagylemezüket, a ’The Ordealt’.

Amint kezünkbe vesszük a lemezt, láthatunk egy igencsak „érdekes” borítót, ami sajátosan utal a lemez címére (magyarul: megpróbáltatás). A grafika engem a '70-es évekre emlékeztet, szóval ebből a szempontból komolyan vették „küldetésüket”. A második, ami feltűnik, hogy nyolc, azaz 8 nóta került a lemezre. Ez még önmagában nem ok a fejünk felkapására, viszont a lemez játékideje alig 29 perc. Na, ez már inkább zavaró. Nem jó az sem, ha 60-70 perc tömény önismétlést és végtelenségig elhúzott dalokat hallgat az ember, de az ideálisnak mondott 40-45 perces hosszt illene elérni. Jelen esetben ez azért is nagyon zavaró, mert meghallgatva a lemezt elmondható, hogy jó dalok születtek.

Kezdésnek egy heepes beütésű dal érkezik The Deal címmel. Az új billentyűs szerencsére nem csak dísznek vette meg a Hammondot, használja is derekasan. Konkrétan szinte uralja a nótát, mintha csak a legendás Ken Hensley egyik szerzeményét hallanám. Jó kezdés, pláne, hogy a gitár is rendesen odateszi magát.

Másodjára a nemes egyszerűséggel csak Litha névre keresztelt dalt kapjuk, ami folytatja a dicső múltba révedést, amolyan Rainbow / Sabbath jelleggel. Erős középtempós dal, remek dallamokkal, amiket a kiváló torkú DeMarco tolmácsol. Igazán pazar hangi adottságokkal rendelkezik, és még ki is használja őket. Kis kakukktojás a NY Dancer, mivel ez az eddigiektől eltérően egy pörgősebb dal, amiben most az orgona helyett a gitár uralkodik. Észrevehető, hogy Filippo Romeo nem kevés Blackmore-nótát hallgatott. Ugyan nem mérhető (még) legendás példaképéhez, de ő is jó képességű muzsikus, megérte bevenni a bandába.

Némi meglepetésre egy progresszív beütésű, kicsit pszichedelikus érzetű nóta is bekerült a repertoárba. A Quietude arról árulkodik, hogy az 1970-es évek prog bandái sem hagyták hidegen a srácokat. Itt a szintetizátor veszi át a Hammond helyét, megadva az előbb említett pszichedelikus ízt. Az biztos, hogy a változatosság hiányát nem lehet számon kérni a lemeztől. Ezután gyorsan visszatérnek a keményebb, direktebb témákhoz az urak, a The Rule ugyanis kifejezetten izgalmas riffel és jóféle basszus-dob témával lett ellátva. A refrén pedig kellően fülbemászó, bár ez igaz a verzékre is. DeMarco dallamérzéke újra megcsillant, ebben is nagymester a pali.

Aki esetleg a slágeres dalokat szereti némi Heep-hatással, az feltétlen hallgassa meg a Blue Ride-ot. Pörgős, lendületes dal, igazi bulinóta, kiváló gitár-orgona páros szólóval megfűszerezve. Igazi hard rock bomba ezután a Grace Of The Lord, szinte rögtön megindul a fejrázás, amint belekezdenek a srácok. Ismét előtérbe került a gitár és a Hammond duója, hiába, nem bírnak meglenni a fiúk a Lord-Blackmore páros hatása nélkül.

Zárásként megérkezik a To Ride The Tide, ami olyan brutál riffel indul, amit akár a Black Sabbath is írhatott volna 40 évvel ezelőtt. A szintetizátor már önmagában ad egy kis elvont hatást, de a refrén alatt felbukkanó akusztikus rész teszi egyedivé és kifejezetten érdekessé a nótát. Sajnos máris vége lett a lemeznek. Pedig még elbírtam volna viselni két-három nótát.

Összegzés: 

Azt a célt, hogy megidézzék a legendás '70-es éveket, maximálisan elérték az olasz srácok. Természetesen forradalmasítani és megújítani már nem tudnak semmit, de talán erre nem is akartak vállalkozni. A ’The Ordeal’ egy kiváló anyag, ami maradéktalanul megfelel a műfaj elvárásainak. Egy baja van: a hossza. De az nagyon. Igazán megerőltethették volna magukat egy kicsit. A folytatást azonban várom.

Dátum: 
2017. szeptember 29
Pontszám: 
7
Szerző: 
JLT
8
Értékelés: Nincs Átlag: 8 (1 vote)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1360 olvasás

3 hozzászólás "Voodoo Highway: The Ordeal"

1. Ez elsőre biztató, utána

Beküldő: apacapaca. Beküldés időpontja: 2017, október 1 - 09:00.

Ez elsőre biztató, utána nézek a teljes albumnak.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Megéri meghallgatni, csak

Beküldő: JLT. Beküldés időpontja: 2017, október 2 - 08:48.

Megéri meghallgatni, csak bántóan rövid.
Az előző lemezük sem rossz, bár az nem ennyire "direkt" hard rock.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Ez jóóóóóó...Kiváló az énekes

Beküldő: Eddie. Beküldés időpontja: 2017, október 1 - 05:22.

Ez jóóóóóó...Kiváló az énekes és a banda nagyon zenei...Kellemes meglepetés a csapat,eddig a Voodoo Highway a kedvenc Badlands lemezemet juttatta eszembe,de mától ez a zenekart is leraktam a hardverbe.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.