Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.

Hozzászólások

  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (12)
  • Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: A Matter Of Life And Death (2006/2019), The Final Frontier (2010/2019) (1)
  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (3)
  • Mick Mars – „Senki sem állhat a szólóalbumon útjába” (6)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • smokeair

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Yngwie Malmsteen: World On Fire

CsiGabiGa, 2016, július 8 - 10:55
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2016
Kiadó: 
Rising Force Records
Weblap: 
http://www.yngwiemalmsteen.com
Stí­lus: 
neoklasszikus metal
Származás: 
Svédország
Zenészek: 

Yngwie Malmsteen – ének, gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, cselló, szitár
Nick Marinovich – billentyűs hangszerek
Mark Ellis – dob
Miami-Dade Baroque String Ensemble – vonósok
Cantorum Choral Society – kórus

Dalcí­mek: 

01. World On Fire
02. Sorcery
03. Abandon
04. Top Down, Foot Down
05. Lost In The Machine
06. Largo - EBM
07. No Rest For The Wicked
08. Soldier
09. DUF 1220
10. Abandon (Slight Return)
11. Nacht Musik

Értékelés: 

Malmsteen elérte a gödör alját. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy elindult felfelé! Az előző lemez hangzása olyan volt, mintha nem is a gödörből, hanem egy vödörből szólna. A folyamatosan csökkenő lemezeladások miatti bevételkiesést úgy próbálta kompenzálni, hogy előbb saját stúdiójában (Studio 308) maga kezdte el felvenni a lemezeit, majd saját kiadót is alapított (Rising Force Records), végül a közreműködő zenészeket is kirúgta, és az utolsó, ’Spellbound’ című lemezét teljesen egyedül vette fel, minden hangszert és az éneket is egyedül játszva fel, a dobot pedig természetesen programozta magának. De még ez sem lenne baj, mert ott van Gary Moore ’Wild Frontier’ lemeze, melyről a programozott dobbal kísért Over The Hills And Far Away mély nyomokat hagyott a rocktörténelemben. Szóval minden csak azon múlik, hogy jól csináljuk-e. Nos, Yngwie nem csinálta jól. A dobok úgy puffogtak, mint amatőr utcazenészek kezében a lefelé fordított festékesvödör. És az egész úgy szólt, mint egy amatőr zenekar próbateremben, mikrofonokkal felvett olcsó demója. Az egyetlen megmaradt emlékem róla, hogy a Let Sleeping Dogs Lie még Yngwie énekével is mekkora klasszikus lenne, ha a ’80-as, ’90-es évek technikájával készül el, nem pedig ebben a házi barkács-stúdióban.

Az utolsó emlékezetes albuma számomra a ’Facing The Animal’ volt, melynek a híres Chris Tsangarides volt a hangmérnök-producere. Mire Malmsteen eljutott Magyarországra, már hanyatló szakaszban járt, és hiába volt Doogie White zseniális élőben, a stúdióalbumot ő sem tudta megmenteni a bukástól. Most Yngwie ismét hazánkba jön, úgyhogy felértékelődött az új lemez híre. És jelentem, az anyag jobban szól, mint az előző! Ez ugyan nem nagy fegyvertény, kb. olyan, mint a régi viccben az, hogy Albánia megkétszerezte hadiiparát és már egy helyett két tankkal védik a függetlenségüket. De az előző dobozhangzásnál tényleg jobb eredményt sikerült elérni, nem annyira fájó hallgatni a gitárművész játékát. Egyébként a dalok is jobbak, kicsit visszatért a ’80-as évek varázsa, amikor olyan klasszikusokat tett le az asztalra, mint az Icarus' Dream Suite, vagy a Black Star. És bár nem a kedvenc énekesem, de a G3-turnén például remekül énekelt Hendrixet, vagy az említett Let Sleeping Dogs Lie blues dallamai is nagyon jól álltak neki. Most megpróbálkozik a neoklasszikus dallamokkal is, és ettől ugyan nem dobok hátast, de a World On Fire annyira jól sikerült, annyira benne van a régi Rising Force-albumok feelingje, hogy az ember elnézi még azt is, hogy nem Mark Boals vagy Jeff Scott Soto áll a mikrofon mögött. A refrénje a Queen In Love-ra hajaz (még az ige elhagyása a címben is hasonló), de pont ettől érzem azt, hogy Malmsteen újra a régi. Nem csak a szólók, de az alaptémák is kidolgozottabbak, mint az előző 10-15 évben bármikor. Csak egy jobb keverés kellene neki! Most őszintén, ha egy magyar zenekar, mint a Stardust, megteheti, hogy Michael Wagenerrel keveri tökéletesre a bemutatkozó anyagát, akkor egy Yngwie Malmsteennek miért kell saját magának bajlódnia a keveréssel? Az elektromos gitárok most is tompák, de az előző lemez demóhangzásánál ezerszer jobb, azért is került a „viszonylag élvezhető” besorolásba nálam az anyag, viszont nincs dinamikája az egésznek, a dob pedig most is elég gagyin puffog.

No, de tényleg elég volt a hangzás miatti siránkozásból, élvezzük a zenét, mely visszahozza a ’80-as, ’90-es évek Malmsteen-albumainak hangulatát, mondjuk a ’Fire And Ice’-szal bezárólag. Bár leginkább az első albumra volt jellemző a kevés ének (összesen két dal volt, most is csak három), de azok tényleg ütősek. Na jó, a háromból kettő. A Largóban (Hogy mi az az EBM a végén? Csak az esz-mollra tudok gondolni, de az meg furcsa így, csupa nagybetűvel.) vagy a záró Nacht Musikban előkerül az akusztikus gitár is (annak mindig is jó volt a keverése, gondolj csak az ’Angels Of Love’ akusztikus válogatásra), és egészen olyan hangulatot áraszt, mint a Memories vagy a Farewell. Keveredik benne Paganini virtuozitása Bach cizelláltságával, mint a régi szép időkben. Az Abandon tekerése kicsit céltalan, de a Hendrixet idéző Slight Return mégiscsak ad neki valami varázst, mert egy témának kétféle kibontását kapjuk meg. A Top Down, Foot Downtól valami As Above, So Below-szerűt vártam, és bár nem énekes nóta, az egyik legjobb instrumentális téma. A másik a No Rest For The Wicked. Úgy látszik, ahol több gondot fordított a gitártémákra, ott többet agyalt a címeken is. A többi egy-két szavas, semmitmondó vagy egyszerűen közhelyes, mint a címadó. A DUF 1220 pedig, mint az agy ismeretlen funkcióiért felelős protein-terület... Megmondom őszintén, ezt nem hallottam ki a gitárjátékból.

A billentyűs hangszereknek nincs akkora szerepük, mint a korai albumokon, de mégis üdvözlöm a külön billentyűs jelenlétét, legalább van valami visszarendeződés a „zenekar” irányába az előző lemez öncélúsága után. A dobos meg kimondottan üdítően játszik, ha még jól is szólna, akkor egy szavam se lehetne a lemez ellen. A Miami-Dade Baroque String Ensemble és a Cantorum Choral Society kórusának szerepeltetése is abba az irányba mutat, hogy Yngwie megint komolyan veszi a lemezkészítést. A műanyag szintihangzás helyett ezúttal valódi vonósok és a Choir-effekt helyett igazi kórus adja az aláfestést. Végül némi érdekesség – szigorúan csak ínyenceknek –, hogy a szokásos köszönetnyilvánítás mennyit változott karrierje kezdete óta. Az első lemezén Johann Sebastian Bachnak és Nicolo Paganininek mondott köszönetet az inspirációért, ezen az utolsón Enzo Ferrarinak. Mit mondjak? Az is eléggé inspiráló, ha akarsz egy új Ferrarit!

Összegzés: 

Sok éve az első olyan Malmsteen-kiadvány, amelyre újra merem azt a szót használni, hogy album. Nemcsak egy lemez dalok sokaságával, melyek többsége élvezhetetlen, hanem valóban érződik rajta némi gondoskodás. Ha esetleg a Ferrari helyett beérné a BMW-vel is, és a maradék pénzből szerződtetne egy hangmérnök-producert és egy jó énekest, akkor ez az album minimum kilencpontos lenne!

Dátum: 
2016. július 8
Pontszám: 
7
Szerző: 
CsiGabiGa
6
Értékelés: Nincs Átlag: 6 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 3229 olvasás

4 hozzászólás "Yngwie Malmsteen: World On Fire"

1. Imadom

Beküldő: helloween. Beküldés időpontja: 2016, július 9 - 01:28.

Hianyzott mint egy falat kenyer. Utobbi idok egyik legjobb Malmsteen albuma lett. Koszonom Mester ur, megerte varni ennyi idot.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Nem szeretem Malmsteent. Ő a

Beküldő: priest_judas. Beküldés időpontja: 2016, július 8 - 12:20.

Nem szeretem Malmsteent. Ő a pengessünk gyorsan, gyorsabban, leggyorsabban megtestesítője. Technikájával és tehetségével elérte a maximumot. Ennél gyorsabban ember már nem tud gitározni.
De minek is? Attól, hogy iszonyat gyorsan tud játszani, automatikusan jó is lesz a zene? A válasz nálam az, hogy nem. Ott van a popilárisabb Satriani, vagy az instrumentálisabb Vai, akik szintén képesek erre a sebességre, de nem állandóan fitogtatva. Egyébként nem csak én lehetek ezzel, szerintem a gitárhősök korszaka leáldozott.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Strappado képe

3. Malmsteenek legalább voltak

Beküldő: Strappado. Beküldés időpontja: 2016, július 9 - 12:00.

Malmsteenek legalább voltak jó lemezei(pl az első 5), nem úgy mint Statrianinak. Satriani számomra halál unalmas.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Szeretem Malmsteent.Anno

Beküldő: Reckless. Beküldés időpontja: 2016, július 8 - 14:02.

Szeretem Malmsteent.Anno mindig kiváló énekeseket választott és rendkívűl jó dalokat írt.Nem is igazán hatott meg a neoklasszikus tekerés inkább a jó dalokat élveztem.Sajnos nekem is a Facing the Animal volt az utolsó tökéletes albuma.Ezt még nem hallottam de az utóbbiak nem voltak méltóak hozzá.
Kedves priestjudas!A gitárhősök örökké élni fognak és Satch vagy Vai annyira más zenészek, hogy nem is érdemes hasonlítgatni.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.