Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.


„Nem nehéz kifejezni magad gitárral”: Interjú Vinnie Moore-ral

Hozzászólások

  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (1)
  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (4)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)
  • Heathen – Januárban érkezik a ’The Evolution Of Chaos’ évfordulós változata (1)
  • Demons & Wizards – Nyilvánossá tették végre az új album részleteit (1)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 4 felhasználó és 55 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Goo Goo Dolls
  • Metal
  • promises
  • smokeair

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Leprous: The Congregation

RemedyLane666, 2015, június 8 - 08:00
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2015
Kiadó: 
InsideOut Music
Weblap: 
http://www.leprous.net
Stí­lus: 
Progresszí­v / avantgarde metal
Származás: 
Norvégia
Zenészek: 

Einar Solberg - ének, billentyűk
Tor Oddmund Suhrke - gitárok
í˜ystein Landsverk - gitárok
Baard Kolstad - dob
Simen Daniel Bí¸rven - basszusgitár (Session)

Dalcí­mek: 

01. The Price
02. Third Law
03. Rewind
04. The Flood
05. Triumphant
06. Within My Fence
07. Red
08. Slave
09. Moon
10. Down
11. Lower
12. Pixel (Bónusz)

Értékelés: 

Északon szinte biztos, hogy valamit belekevernek a srácok menzakajájába, mert nincs más magyarázat arra, hogy ennyi zseniális zenekar és zenész lát napvilágot a skandináv államokban. A norvég Leprous társasága is ezt a rendkívül elmés felvetésemet támasztja alá. Minden lemezük exponenciálisan növekvő fejlődést mutat: hol vannak már a ’Tall Poppy Syndrome’-on fellelhető gyermekbetegségek, vagy a ’Bilateral’ kissé Pain Of Salvation-ös szerkesztése? A két évvel ezelőtti ’Coal’ albummal eljutottak egy sokkal egységesebb, valamint még sötétebb hangzásvilághoz, mindeközben a dalok szerkezete is követhetőbbé vált. Akkor az a lemez nem talált be elsőre, leginkább azért, mert nem egészen erre számítottam, ám néhány hallgatás, valamint az atomerős A38-as koncertjük után tökéletesen megértettem a produkció lényegét, onnantól a „szén” viszont már gyémántként ragyogott, és ragyog azóta is. Az egykori Emperor énekes, azaz Ihsahn szólózenekaraként is működő csapat most még messzebbre ment, és egy olyan albummal tértek vissza, amire még mindig nehezen találom a szavakat.

A ’The Congregation’ egy lelkileg sokkal mélyebb alkotás, mint elődje volt. Az előzetesként kiküldött, az azóta már videóklipes The Price véleményem szerint nyitásnak nem volt szerencsés választás, ugyanis bármennyire is magán hordozza a Leprous védjegyeket, sajnos a rengeteg prog rockos, széteditált és féltorzított riffek sorozata nagyon leülteti a nótát. A refrénje viszont tökéletesen prezentálja azt a dallamérzéket, amivel a lemez többi dala komponálódott. Így van ez már a második esetében is. A Third Law ’Bilateral’-os megközelítése minden régi rajongó számára igazi csemege lehet. Az avantgarde metalos énektémákat a verzében egy bombaerős refrén robbantja fel közös tercű akkordjaival, megközelítőleg két perc mateklecke után.

A szemfülesek a Rewind című dalba is belefuthattak már korábban a neten, melyről több szempontból is úgy gondolom, hogy zeneileg a Third Law párja. Hasonló szerkesztési- és előadásmód jellemzi, mégis úgy érzem, hogy ez lehetett az a szerzemény, melyet nem vettek fel anno a Coal idején. E felvetésemet pedig arra merem alapozni, hogy a Shining / Perifery / Devin Townsend koncertjén lehetőségem nyílt egy hosszabb beszélgetésre Einar Solberg énekes / billentyűs / dalszerzővel, aki ennyit ugyan elárult, ellenben eléggé titkolózó maradt a kérdést illetően, én mindenesetre a voksom e dal mellett teszem le. Negyedikként a The Flood foglal helyet a korongon, igazi drámai ballada ez, amit ha csukott szemmel hallgat az ember, valóban azt érzi, hogy a világ végén van, előtte a tenger, felette a csillagos égbolt. A maga szűk nyolc percével ez a tétel az első a lemezről, ami képes megmutatni a ’The Congregation’ erősségét, és vált ez által egyik személyes kedvencemmé. Óriási dallamérzék, könnyed, mégis zseniális fordulatokkal telik minden perce. A Triumphant ezzel ellentétben egy lassan őrlő, idegtépő tétel, ám rendkívül maradandó énektémája hamar szerethetővé varázsolja ezt is. Az ezt követő Within My Fence egy középtempós, viszont kivételesen rövid szerzemény. A gitártémák itt is pattogósak, akárcsak a nyitódalban, Baard Kolstad dobos játéka pedig szintén szenzációszámba megy, egészen elképesztő időket képes játszani ez a pofátlanul fiatal fiú.

A lemez második fele tartogatja igazából azt az újdonságot és izgalmat, amitől a ’The Congregation’ az eddigi legjobb Leprous lemezzé avanzsálódik. A Red nyitja ezt a sort, ahol szintén fantasztikus hangszeres teljesítményt hallhatunk, Einar pedig vortexi magasságokat és jellegzetesen avantgarde témákat hoz, amitől még izgalmasabbá válik ez a szürreális zenei festmény. Az album végén található négy további tétel olyan mély szomorúságot hoz, melyet képtelenség hosszú távon hallgatni, bármennyire is gyönyörködtetnek. A Slave lassú, billentyűközpontú, folyton kitörni készülő szerkezete, valamint a refrén szépsége bárkit képes lehet megnyerni, egyértelműen az egyik legerősebb dal a lemezről, melyről többször is eszembe jutott a Kátai Tamás vezette Thy Catafalque munkássága. A szám második felében kialakuló káoszban felbukkan az album egyetlen hörgős része, melyet aztán felold és békéssé tesz a refrén.

A Moon folyamatosan kotyogó tizenhatodjai az első pillanattól hoznak egy érdekes zaklatottságot a dalba, a refrén viszont itt is mindenkit kárpótol a rengeteg kísérletezős részért. A hármas számú nagy kedvenc, a Down egy egészen megtévesztő tétel, azt hihetnék az elején, hogy itt bizony egy újabb adag durvaság vár ránk, e helyett egy ultradallamos, bánatos dalt kapunk. Természetesen a kidolgozási részben jönnek a játszanivalók minden hangszeres számára, ezt azonban egy túlvilági billentyű- és énektéma váltja fel és vezeti vissza a nagyívű refrénre. Ezzel el is érkeztünk a lemezt záró Lowerhez, mely egyértelműen az egész album legletisztultabb és egyben legmuzikálisabb tétele. Amit a The Floodnál írtam, az itt hatványozottan igaz. Mintha tényleg a világ végén állnánk egyedül, hallgatva a tenger morajlását, ahol néha a sötét égbolt fel-feldobja az északi fény játékát. Kétségtelen, hogy ez az album, és szerintem a Leprous munkásságának is a legerősebb tétele. Sajnos a Pixelhez nem volt még szerencsém, de az előrendelést már leadtam a digipackos változatra, remélhetőleg hamarosan arról is beszámolhatok legalább itt a kommentekben.

Összegzés: 

Nem sok kérdést hagyott nyitva a Leprous társasága ezzel a lemezzel. Iszonyú magasra rakták maguknak, és egyben a stíluson belül mozgó zenekaroknak is azt a bizonyos lécet. Minden kétséget kizáróan az év végi top 10-es listám előkelő helyén lehet majd viszontlátni a norvégok albumát, bár az év borítója címért idén sem indulnak. A modern hangzás, a sok nyolchúros gitártéma vegyítése a progresszív rock hagyományos játéktechnikájával, az éteri billentyűbetétek, valamint a briliáns énekhang mindenki kedvencévé teheti a zenekart. Csak ajánlani tudom!

Dátum: 
2015. június 8
Pontszám: 
9.5
Szerző: 
RemedyLane666
9.5
Értékelés: Nincs Átlag: 9.5 (6 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 3230 olvasás

1 hozzászólás "Leprous: The Congregation"

1. végre

Beküldő: tamassap. Beküldés időpontja: 2015, június 8 - 19:01.

Panaszkodunk, hogy nincsenek önálló, erős kezdeményezések a metál szí­ntéren. Akinek ez hiányzik hallgassa ezt az albumot. Eredeti, erős érzelemvilágú, borongós, csodálatos zene.
Nekem már nem kell ajánlani. :)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.