The Gentle Storm: The Diary

„A padláson, tucatnyi poros doboz és leselejtezett bőrönd között egy ládára leltem. Sötét fából készült, finoman megmunkált fémillesztékekkel, és bonyolult ornamentikával a fedelébe karcolva. Ahogy kinyitottam, csupán egyetlen holmit találtam benne: egy barna bőrkötéses könyvecskét, melynek lapjai recsegtek és elporladtak ujjaim nyomán. Talán egy napló lehetett… Az ódon oldalak közül régi, megsárgult levelek hulltak ki, régen volt emberek tollvonásokba sűrített érzései, félelmei, élete. Képzeletem azonnal ezernyi úton száguldott… Vajon kihez tartozhatott a napló? Vajon kik lehettek a levelek írói? Lélegzetvisszafojtva hajtogattam ki a törékeny papírt…”

Az Ayreon szülőatyjaként ismert Arjen Lucassen ismét remek ötlettel állt elő: mi lenne, ha ezúttal ugyanazokat a dalokat kétféle hangszerelésben is felvenné? Az elektromos gitár és a folkos témák remekül működnek együtt, na de kettéválasztva? Mi lenne, ha ehhez a projekthez egyetlen énekest hívna meg, méghozzá a The Gathering egykori frontasszonyát, a csodálatos hangú Anneke van Giersbergent? Ebből az ötletből született a The Gentle Storm, amely nem áll távol az ayreoni koncepciótól és zenei világtól. A progresszív rock és a folk határán egyensúlyoz, de Lucassen ezúttal elrugaszkodott a természetfeletti és a tudatalatti témáitól, és egy romantikusabb történetet vezet fel – a dalszövegek java része Anneke tollából származik.

A lemez a 17. századba kalauzol, a holland aranykorba, és egy szerelmespár történetét meséli el. A férfi (Joseph), háta mögött hagyva Amszterdamot és kedvesét, Susanne-t, elhajózik a Távol-Keletre. A levelekben leírt élményeket Susanne önti szavakba naplója számára, így a Joseph leveleiben megelevenedő Shores of Indiát, vagy a Cape of Stormot is a hölgy képzeletének tükrén át láthatjuk. A ’The Diary’ különlegessége az, hogy mindegyik dal kétféle verzióban szerepel a lemez különböző „oldalain”: a „viharos” mondhatni a megszokott, standard Ayreon-stílusú progresszív zene, amelyben rengeteg hangszerrel vegyül, de kiemelkednek a fúvósok és a vonósok. Egyes dalok részletei már-már a ’The Human Equation’-t idézik (például a The Moment). A „lágy” oldalon nem csupán egy akusztikus feldolgozás, hanem alaposan áthangszerelt és átgondolt szerzemények sorakoznak, teljesen más atmoszférával.

A történet kétoldalúságát tükrözik vissza a két verzió közti különbségek: a „lágy” a nő vágyódását, melankóliáját, míg a viharos, bár ugyanúgy átitatják ezek az érzelmek, az utazás viszályait, a mindennapok küzdelmét is megjeleníti, ahogyan ez az egymásnak írt levelekből is kiderül. Bár a „viharos” oldal elektromos gitárokat és erőteljesebb énektémákat tartalmaz, mégis azt találtam könnyedebbnek. A gitárok és a szintetizátortémák mellett kissé háttérbe szorulnak a „lágy” oldalon hallható vonósok, melyek az idő előrehaladtával nagyszerűen érzékeltetik a történet drámaiságát. A „storm” verzió nagy hátránya, hogy sokszor szintetizátorral helyettesítették a másik változatban hallható hangszerarzenált, ez a megoldás pedig kissé szegényesebbé teszi a dalokat.

Az előzetesen kislemezként kiadott Endless Sea az elbúcsúzás közeli, fájó emlékével indít. A vonósok siralmai éles kontrasztot alkotnak Anneke lágy énekével és a halk akusztikus gitárokkal. A klipes Heart of Amsterdam a legfülbemászóbb és legslágeresebb dal az egész lemez(ek)en: táncolós, vidám szám, pajkos, keltás hegedűdallamokkal; a nő keserédes boldogsággal merül el az emlékekben, és járja az utcákat, kívánva, bár kedvese is vele tarthatna. Zeneileg némileg hajaz a New Horizonsra, amivel keretbe foglalja a lemezt. A New Horizons az abszolút közönségkedvenc az akusztikus turné budapesti állomásáról. Ez a tétel sokkal nagyobbat üt „storm” verzióban, a gitárok hangsúlyosabbá teszik az átvezetőket, hiányuk amolyan epilógussá redukálja a „gentle” oldalon lévő dalt.

A levelezés folytatásában a férfi viszontagságait ismerhetjük meg a különleges, keleti dallamokkal átitatott, szintén klipes Shores of India, valamint az unalmasabb, Cape of Storms kettőséből. Végigélhetjük a nő örömét, amint felfedezi, hogy gyermeket vár, majd a kétségbeesést, ami akkor környékezi meg, amikor megtudja, hogy beteg (The Moment), majd az ő belső küzdelmét ellensúlyozva a The Storm Joseph megpróbáltatásait taglalja a viharos tengeren.

A gyermek megszületése és a kedves hazatértét sürgető levelek vezetnek a tetőpontig: a könnyes szemmel mosolygós melankólia után a New Horizons könnyedsége oldja fel a feszültséget lágy, dúdolható dallamával: egyszerre képviseli az új világot, amelybe a nő távozik, és a férfi számára nyíló ismeretlen jövőt szerelme nélkül. Az epilógusban olyan érzetünk támad, mintha élőben játszották volna el előttünk az egész történetet – főleg a gentle oldalon érződik ez –, az alig egy versszaknyi szöveg szolid jammelésben fejeződik be.