Work Of Art: Framework
Lars Säfsund - ének
Robert Säll - gitár, billentyű programok
Herman Furin - dob
Vendégzenészek:
Jonas Gröning - billentyűszólók
Andreas Passmark, Urban Danielsson, Henrik Linder, Per Björling, Jehad Hammad, Anders Rydholm - basszusgitár
Peter Bylin - ütőhangszerek
Johan Franzon - dob
Erik Lewander - gitár
Per Svensson - háttérvokál
01. Time To Let Go
02. How Will I Know
03. Shout Till You Wake Up
04. Can't Let Go
05. How Do You Sleep At Night
06. Over The Line
07. The Machine
08. Hold On To Love
09. Natalie
10. The Turning Point
11. My Waking Dream
WOA. Van, akinek csak annyit jelent: vá, hű, azta! Metal-mániákusoknak egyértelműen a Wacken Open Air rövidítése jut eszébe róla. A dallamos rock szerelmeseinek meg a Work Of Art.
WOA! Fergie Frederiksen szelleme tovább él! Az idén januárban elhunyt énekes megajándékozott minket halála előtt még két zseniális szólóalbummal (melyeken többek között a Work Of Art tagjai is közreműködtek). De a legtöbbeknek azért mégis az ugrik be róla, hogy a Toto 1984-es ’Isolation’ albumának a hangja volt. Akkoriban persze nem is tudtam, ki ez a fantasztikus torok, hála a magyar kereskedelembe beszivárgott Dum-Dum India bakelit lemezeknek, melyek két lejátszás után már úgy sercegtek, mint a kétnapos borosta, de a bookletet helyettesítő belső papírtokot lespórolták belőle, így csak annyit tudtam, hogy a nagy áttörést hozó ’Toto IV’ után két évvel már nem Bobby Kimball a nagyhangú szpíker Lukács Pisti sportfogadási irodájában. Ez volt a Toto legAORosabb albuma, s bár az ezt követő Joseph Williams is hasonló cipőben tartotta a bandát, az már nem volt ugyanaz.
WOA! 2008-ban aztán egy Széll Robi (Robert Säll) nevű svéd iparos úgy döntött, feleleveníti kedvenc korszakát, és a '84-es Toto-zenének állít emlékművet Műalkotás néven. Olyan is volt, mint egy precízen, hangról hangra kidolgozott műalkotás. Lukács Pisti (Steve Lukather) minden gitárhúr rezdülésének, Pécsi Dávid (David Paich) minden billentyűk irányába intézett kézmozdulatának lemásolásával mégis tudott újat alkotni, a kétezres évekbe áthelyezve, modernre hangolva a húszéves muzsikát. Persze kellett ehhez találnia egy Fergie-hasonmást. Legalább hangilag. Lars Säfsund hangszíne ott van valahol, de mégsem teljesen ugyanaz. A trió harmadik tagja Herman Furin dobos. A multi-instru-mentalista Säll elméjében képes megszólaltatni az összes hangszert, de a valóságban inkább gitározik, illetve a programozott billentyűhangzásokat veszi fel otthoni stúdiójában. Basszusgitáron és a billentyűszólóknál svéd vendégmuzsikosokat alkalmaz. A sikerhez vivő buszra jókor, jó helyen szálltak fel, az AOR cseresznyevirágzásának újabb hajnalán. A 2011-es újabb anyag címe (Folyamatban) azt sugallta, hogy valami változás van kialakulóban, de nem sok különbséget fedeztem fel az első, nagy durranáshoz képest. Most megint eltelt három év, és Säll újra elővette stoplis cipőjét, hogy örömöt szerezzen a focimeccsekre fogadó rajongóknak.
WOA! A zene most is precízen kidolgozott, mint mindig. Szinte hangról hangra minden a helyén van. Éppen ettől túl mű számomra. Nem hagy teret az érzéseknek. Vagy legalábbis engem nem tud elkapni az az érzés, amit sugallni akar. És ha egy AOR lemez tizedik hallgatásra sem marad meg az emberben, akkor azzal komoly bajok vannak. Még a How Will I Know gitárlüktetése rázza fel az agyamat picit, mint egy rossz orvosság (Bad Medicine). A dalok szinte egy ritmusban száguldanak végig a lemezen, nem is marad utánuk más, csak egy hangfoszlány, mint a „Gerappá!” reklámban.
Akkor kezd izgalmasabbá válni az anyag, amikor néha belassítanak. A Shout Till You Wake Up közepes tempója lehetőséget ad végre egy kis érzelemre, egy kis igazi művészkedésre a sok iparosmunka között. A szóló felépítése színtiszta Toto, hangnem-transzponálásokkal, Paich-típusú zongoraszólókkal, akárha a 'Hydra'-ról került volna ide. Közben az ének továbblép a megkezdett úton a Joseph Williams lemezek irányába, mintha Säfsund hangja is williamsesebb lenne. Ettől lesz igazán különleges a dal, mintha Williams énekelne egy 'Hydra'-dalt (volt ilyen a 35 éves jubileumi koncerten). A Hold On To Love a másik fékezett habzású, azaz sebességű nóta, megint csak a Joseph Williams-korszakot idézi, olyan „majdnem-StopLovingYou” sláger. A videoklipes dal (Can't Let Go) már megint csakis és csupán a Toto-maníroktól érdekes, a dallam hiába tűnik izgalmasnak, elmerül a feledés mocsarában. Csak az a szóló marad meg, a totós lüktetésével. A Natalie egy gyönyörű lírának indul, bővítve a „Milyen Toto slágercímet válasszunk születendő leánygyermekünknek?” adattárat, el is férne egy ilyen ballada a lemezen, de aztán egy hirtelen váltással ez is begyorsul, és még egy viszonylag érdektelen gyors számmal „gazdagítja” a lemezt. Bár ennek legalább a refrénjére emlékszem utólag. Nem úgy, mint a nyitó Time To Let Go dallamára, mert ott csak a Saga 'Behaviour' lemezén is cikis egyszerűségű (Take A Chance) ritmus maradt meg. A My Waking Dream megint ezt a régi Saga-klasszikust juttatja eszembe, a You And The Night zongorakísérete, ami felvezeti ezt az I Will Remember-szerű balladát. Végre! A legvégén csak bepróbálkoztak egy líraival. És milyen jól tették!
Talán Säll túlvállalta magát. Besegített Fergie utolsó lemezébe is, és bár az első W.E.T. album egyértelműen az Eclipse-es Martensson teljesítménye volt, a másodikra már alaposan rágyúrt Säll is. Sőt bedolgozott Kiskénél a Place Vendomeba, Joe Lynn Turnernél a Sunstormba, írt dalokat a Giant és Issa lemezeire, a Lionville mindkét albumára, és persze ott a Kimball / Jamison album is. Vagy csak nem kellett volna létrehozni a W.E.T.-et (de!), mert Soto hangjával ez a stílus ezerszer izgalmasabb, mint a hol frederiksenes, hol williamses hangutánzó svéddel.
Ami a Work Of Art legnagyobb erénye (hogy visszahozza a '84-es Toto lemez és a korszak hangulatát), az egyben a legnagyobb hátránya is. Ennél nem több, s most már értem, hogy Luke miért lépett tovább egy lemez után. Ebből ennyi elég, a többi már csak „helybentopi”, ahogy a katonáságnál mondtuk. A Work Of Art nagy meglepetést és örömet hozott 2008-ban, de azóta csak ugyanazt a poént sütik el, immár harmadszor. És csak Hofi Géza poénjai voltak olyanok, amiken századszor is tudok röhögni.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3208 olvasás
16 hozzászólás "Work Of Art: Framework"
1. Néhány dalban tényleg egy
Néhány dalban tényleg egy kissé önismétlő a muzsika, és helyenként majdnem átcsap ,,nyálba", de ezekkel együtt is, már csak a kiváló hangszerelése megér egy 8-ast. Ehhez is kell tehetség, nem is kicsi. A kategóriáján belül ez bizony míves anyag. Hangulat kell hozzá, de melyik zenéhez nem?
2. A pontozást nem kell túl
A pontozást nem kell túl komolyan venni,számtalanszor előfordult,hogy 10 pontra értékelt lemez ,nem tetszett!Ez az album nekem tetszik!
3. Sajnos még nem volt alkalmam
Sajnos még nem volt alkalmam meghallgatni a teljes albumot, de az eddig csepegtetett részletek alapján tökéletesen egyetértek a szerzővel. Mesteri dalok és hangszerelések, csak épp már mindegyik szerepelt az első két albumon, amelyek egyébként nálam is nagy becsben tartott remekművek. Abszolút helyénvaló az önismétlés kifejezés, még ha alapvetően nagyszerű is a zene, ami megszólal. Ha valami, ez a nagy példaképekre sosem volt jellemző, na de majd márciusban meghallgathatjuk, hogy Ők hogy képzelték el a dalírást a 2010-es években!
4. Nekem simán az év legjobb AOR
Nekem simán az év legjobb AOR lemeze, a Seven mellett.
5. Örülök, ha ennyi embernek
Örülök, ha ennyi embernek tetszik ez a zene. Nekem is tetszett a Work Of Art első két lemeze, ez nem tudott megfogni. A legfontosabb mondatot visszaidézem, amiért a 6-ost adtam:
"Ha egy AOR lemez tizedik hallgatásra sem marad meg az emberben, akkor azzal komoly bajok vannak."
Rajtam ez a lemez átment, mint a hasmenés, ezzel együtt mindig elmondom, hogy minden vélemény szubjektív, még az enyém is.
6. ezt a minden vélemény
ezt a minden vélemény szubjektív, még a tiéd is dolgot remélem viccnek szántad. Vagy úgy gondolod te jobban értesz mindenki másnál hozzá?
7. a további gyomorpanaszok elkerülése érdekében
A további gyomorpanaszok elkerülése érdekében kérlek, ne írj több AOR kritikát! Köszönöm!
8. ezért kezdem nem szeretni ezt
ezért kezdem nem szeretni ezt az okdalt,hozzá nem értő "okostóbik" írnak kritikákat és még el is hiszik milyen jók,kicsit óvatosabban kellene
9. Egyszer ezt már próbáltam a
Egyszer ezt már próbáltam a szerző tudomására hozni, de sértődés lett belőle. Annyira közhelyes és ostoba szóviccekben dúskálóak lettek a lemezkritikák, hogy az botrány.
Utálom azt, amikor azzal jönnek, hogy régen minden jobb volt, de a főszerkesztő váltás óta meredeken zuhan a színvonal.
Hogy a lemezről is mondjak valamit. Nálam ez simán 8-9 pont.
10. 8,5/10
Szeretnék sok olyan AOR zenekart, amelyik ilyen szinten topog egyhelyben... Legalább 3-4 olyan nóta van itt, melyekről hasonszőrű zenekarok egész pályájuk során csak álmodoznak.
11. megint egy értelmetlen kritika
Azért jó a zene, mert a föld legszubjektívebb dolga. Számomra ez a lemez az év AOR lemeze, sőt a H.E.A.T.-el és a Mr. Big-el versenyben van az év lemezéért is! Egyszerűen sokszor, mintha más bolygóról lennék, mint a kritikusok, mondjuk én hardcore aor fan vagyok, de komolyan nem értem, hogy lehet ezt a lemezt 6-osra értékelni. Ennek tükrében, kíváncsi vagyok, milyen aor lemez jelent 9-est, vagy 10-est nálad?! Az aor nagyon speciális műfaj és nagyon kevesen értik és szeretik és még kevesebben csinálnak igazán jó aor lemezt, de a WOA-nak sikerült.
12. Összenyálazta a lemez a
Összenyálazta a lemez a szobámat. A "rock" szót nyugodtan el lehet hagyni a stílus meghatározásból. Túl jószívű a 6 pont
13. Azt nem értem ha valaki nem
Azt nem értem ha valaki nem szereti ezt a stílust, akkor minek kell ilyen megjegyzéseket tennie. Én meg nem szeretem a trash metalt, mégsem teszek fikázó megjegyzéseket ha megjelenik egy lemez.
14. Kicsit túl lett tolva a
Kicsit túl lett tolva a kritika. :P Sokan értékeljük a (belsős?) poénokat, de azon röhögök, hogy ebből egy fiatal srác nem nem mindent fog érteni. "Sportfogadási iroda? Milyen szpíker??" A magyar nevek meg minek? De mindegy, nem ezért írtam.
Nem értek egyet a 6 ponttal. Ha ez helybentopi akkor egy helyben topog az AOR szcéna 90%-a. Vannak bizonyos keretek, amik adottak. Szerintem ez a lemez, ha messze nem is tökéletes, 8 pontot simán hoz, amennyiben az In Progress 9-es.
15. Gyenge kritika
Roppant gyenge kritika egy nagyszerű AOR (nem dallamos rock) lemezről! :(
16. Annyira nincs értelme egy
Annyira nincs értelme egy lemezkritikai rovatnak...én szeretem ezt az oldalt....de ennek a rovatnak max annyi értelem van ,h jókat lehet vitatkozni...nyilvánvaló h mindenki másképp értékel egy albumot...a pontozásnak meg végképp semmi értelme....