Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

At Night I Fly: Mirror Maze

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Imádnám, ha az egyik Los Angeles-i zenekarommal eljutnánk Magyarországra”: Interjú Veress Mártonnal


#50: Rob Halford, Chicago, Keb’ Mo’, Bryan Adams, 'A Prog Rock Christmas'


Két frontcsaj, két teljesen külön világ: Delain, Arkona – Barba Negra, 2019. 11. 24.


Rifforgia közel két órában: Annihilator, Archer Nation – Barba Negra, 2019. 11. 21.


#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett

Hozzászólások

  • Demons & Wizards – Itt az első dal az új lemezről: Diabolic (1)
  • Judas Priest – Hamarosan elkezdik írni az új dalokat (8)
  • Aerosmith – Gyorsan fogynak a jegyek a budapesti koncertre (4)
  • Biff Byford – Dal- és klippremier: School Of Hard Knocks (2)
  • Annihilator – Klipen az Armed To The Teeth (1)
  • Guns N’ Roses – 2020 nyarán ismét Európában koncerteznek (4)
  • Black Veil Brides – Jövő nyáron a Budapest Parkban lépnek fel (x) (9)
  • Herflizett a Mikulás: Deep Purple, Monster Truck – Papp László Budapest Sportaréna, 2019. 12. 09. (11)
  • Pink Floyd – Negyven éve jelent meg a ’The Wall’ (14)
  • Open Road Fest – 2020-ban ismét Alsóörs ad otthont a fesztiválnak (x) (7)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 10 vendég van a webhelyen.

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Sons Of Apollo: Fall to Ascend (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- At Night I Fly: Mirror Maze
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name
- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Running Wild: Resilient

MMarton88, 2013, szeptember 28 - 08:26
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2013
Kiadó: 
Steamhammer/SPV
Weblap: 
http://www.running-wild.net
Stí­lus: 
Heavy metal
Származás: 
Németország
Zenészek: 

Rock 'n' Rolf - ének, gitár
Peter Jordan - gitár
Peter Pich - basszusgitár
Matthias Liebetruth - dob

Dalcí­mek: 

1. Soldiers Of Fortune
2. Resilient
3. Adventure Highway
4. The Drift
5. Desert Rose
6. Fireheart
7. Run Riot
8. Down To The Wire
9. Crystal Gold
10. Bloody Island
11. Payola & Shenanigans (bonusz)
12. Premonition (bonusz)

Értékelés: 

Kicsit kettős dolog az, amikor az ember valamelyik régi kedvence, „gyerekkori nagy szerelme” új lemezt ad ki. Vannak, akik alacsonyabbra teszik azt a bizonyos lécet, hisz az érzelmi kötődés, a rengeteg emlék, és a sok erő, amit egy-egy nehéz pillanatban kaptunk kedvencünk dalaitól, néha még a közepesebb új témákat is megszépítik. Mások viszont épp velük a legkritikusabbak, mondván: „Tőlük csakis a legjobb, ami szóba jöhet, ami kicsit is gyenge, az nem kell.” Némiképp hasonlóan kettősen ítélem meg én is az új Running Wild lemezt. Valahogy nagyon is jó, de közben mégsem. Rolf nagy valószínűséggel árgus szemmel figyelte a reakciókat a ’Shadowmaker’ kapcsán, és látván, hogy némiképp megbukott a kísérletező kedv, ezúttal egy olyan lemezt  készített, aminek igazából már a borítója mindent elárul: ízig-vérig Runnig Wild. Ugyanakkor kiszámítható. Rutinmunka. Önismétlő múltidézés. Csakúgy, mint a borító...

Persze ezzel együtt is, a ’Resilient’ az utóbbi 10 év legszerethetőbb Runnig Wild lemeze, és noha az első hallgatások alatt még hiányérzetem volt a korong kapcsán, idővel csak hozzánőtt a szívemhez. Tipikus, sallangmentes Runnig Wildot kapsz a korongtól, egy farkincányi innováció, újítás, kísérletezés sincs rajta. A hangzástól kezdve a dallamokon át a témákig minden-minden 100% összetéveszthetetlen Runnig Wild. A ’Shadowmaker’ rock ’n’ rollos felhangjai, a ’Rouges’ bénácska hangzásképe a múlté, Rock ’n’ Rolf DNS-e gyakorlatilag arra van belőve, hogy ha álmából felverik, akkor is kalózos, germános ízig-vérig heavy metal témákat ontson magából megállás nélül... és talán emiatt is van egy kicsit hiányérzetem. Mert persze nem arról van szó, hogy a Running Wildtól azt várnánk, hogy teljesen mást játsszon, mint eddig. Hanem arról, hogy a dalok nemcsak, hogy a stílust tekintve nem újítanak, de sajnos az összes dallamot, ritmust is hallottuk már nem egyszer, és nem is kétszer a fogattól. Rolf ezúttal olyan biztonsági játékra törekedett, mint a Gamma Ray az utóbbi korongoknál, ahol nem igazán találsz fogást a dalokon, de valahogy tudod, hogy egyszer már ugyanezek az arcok megírták ezeket valamivel jobban is.

Persze nem szabad gonosznak lenni, már csak azért sem, mert igen hosszú bénázás után úgy tűnik, hogy most visszatér a Runnig Wild. Sok év zeneileg szegényebb időszaka után pedig még akkor is megváltás az új korong, ha nem is fogja magát beleírni a Heavy Metal Nagykönyvébe. Egyrészt. Másrészt pedig ha bírod ezt a bandát, és echte rajongó vagy, akkor tutira nem fog zavarni az, hogy anno a ’Black Hand Inn’, vagy a ’Death Or Glory’ jobb volt. A nyitó Soldiers of Fortune, vagy a The Drift például már első hallásra is nagyot üt, de idővel a többi nóta is kiforrja magát. 4-5 végigfuttatás után már nem is akarsz semmi mást, csak együtt üvölteni a Desert Rose refrénjét Rolfival, a záró Bloody Island pedig a legszebb Running Wild „hosszúdalok” hagyományait követve mesél vérről és halálról. Így arra biztatom a tisztelt olvasót is, hogy ezúttal tekintsen el a túlzott elvárásoktól, és örüljön annak, ami van: néhány remek, himnikus heavy metal dalnak, melyek a Running Wild legszebb pillanatait idézik meg, és amelyeket egymás után hallgatva az ember kikapcsolódhat, és ellazulhat úgy, ahogy azt csak Rolfiéktől kaphatja meg!

Összegzés: 

Nem, a ’Resilient’ nem váltotta meg a heavy metalt, a Running Wild nem tudott az Accept módjára a 21. században is egy nagyot rúgni a világ hátsójába. Mindazonáltal Rolf végre rátalált a helyes útra, és egy élvezetes, szórakoztató, színtiszta RW koronggal kedveskedett a rajongóknak. Tessék sokat hallgatni, és egy kis időt adni ezeknek a daloknak. Már csak egy turné kéne...

Dátum: 
2013. szeptember 28
Pontszám: 
7.5
Szerző: 
mmarton88
8.84615
Értékelés: Nincs Átlag: 8.8 (13 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 3908 olvasás

9 hozzászólás "Running Wild: Resilient"

1. Kicsit késve, de nem múlva.

Beküldő: priest_judas. Beküldés időpontja: 2014, december 11 - 11:55.

Egy év után újra elővettem, és belehallgattam. Azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen lenyűgözött. Az akkori dallamok megértek bennem, és kiváltották a mégegyszer-mégegyszer hatást.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy munkám alatt fejhallgatóval tudok zenét hallgatni, és most már egy hete ez van a fülemen, nem bí­rok betelni vele.
Meg kell, hogy mondjam, sosem voltam nagy RW rajongó. Nem dí­jaztam soha az euro-power-t, de ez a lemez most odaszögezett. Egy hét után azon kezdtem filózni, hogy lehet, én változtam, és újra kéne hallgatni az öregebb RW lemezeket. Nosza hát, elővettem a Shadowmaker-t, és csodák csodája a várt extázis elmaradt. Ez a lemez csak, ami kiváltott bennem valamit. Hát akkor pörgetem tovább ezt. Beállí­tottam végtelen-lejátszásra, hogy ne kelljen mindig újraindí­tgatni. :)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. Jó ez csak Rolf megöregedett

Beküldő: hoper. Beküldés időpontja: 2013, október 3 - 18:34.

Jó ez csak Rolf megöregedett hangja nem igazán megy már sokszor a zenéhez. Matthias viszont megint úgyszól, mint egy dobgép. Lehet, hogy Matthias Liebetruth nem is ember, hanem egy dobgép tí­pusa.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Üt mint a szí­vlapát! Nem

Beküldő: Floyd. Beküldés időpontja: 2013, október 1 - 18:43.

Üt mint a szí­vlapát! Nem vártam semmi jót már Rolftól, de nagyon meglepett.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. Teljesen egyetértek a fenti

Beküldő: AdrianSOS. Beküldés időpontja: 2013, szeptember 29 - 19:47.

Teljesen egyetértek a fenti kritikával. Biztonsági játék ezerszer hallott dallamokkal, de mégis klasszisokkal jobb a Shadowmaker albumnál. Sajnos itt is 2-3 igazán ütős dal van (a Shadowmakeren is épp ennyi volt, és a Rouge en Vouge-n is), de azok valóban nagyon jók! A hangzás lehetett volna súlyosabb, poweresebb (mint pl a Pile of Skulls hangzása), de ha már nem, akkor ví­gasztaljon, hogy Rolf ismét a helyes úton jár, és hogy talán igazak Savafan szavai: ez még csak az út kezdete, lesz még sokkal jobb is, főleg ha turnéra megy Herr Kasparek!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

5. back to classics

Beküldő: dreambarker. Beküldés időpontja: 2013, szeptember 29 - 18:03.

Halál egyszerű a képlet. Rolf bácsi összeütött egy olyan anyagot, amilyenre csak képes lehetett. Én, aki a Death or Glory óta alig hallgatok úja RW anyagot, azt tudom mondani, hogy ez egy remek korong. Nálam simán befér a klasszikus anyagok közé, bár a Gates of Purgatory-t sosem fogja lenyomni semelyik Rolf egyik lemeze sem.

Egy szó, mint száz - ősrajongók bátran próbálkozzanak, mert tök jó dalok vannak a lemezen: menetelősek, dallamosak, fogósak. Elő is veszem azonnal!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

6. 7.5 pont? Kaphat RW album

Beküldő: worlock. Beküldés időpontja: 2013, szeptember 28 - 16:17.

7.5 pont? Kaphat RW album egyáltalán ennyit? Félre ne értsétek ám! Régen nagy fanatikus voltam, csak szerintem az utolsó jó RW kiadvány a Black hand inn volt (igaz, az nekem hatalmas), az utolsó, amit megvettem, az a Victory volt.

Kí­váncsi leszek rá.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

7. Sokkal jobb mint a Shadow,

Beküldő: savafan. Beküldés időpontja: 2013, szeptember 28 - 09:20.

Sokkal jobb mint a Shadow, kellemes hallgatni való, de való igaz, nem dobtak akkorát mint az Accept, pedig azt gondolom a hagyomány és a potenciál benne lehet a bandában. Csak Mr. Ego-nak kell egy kis idő mí­g a Toxik-os időből visszatalál a rendes és helyes ösvényre. Az út kezdetének tökéletesen megfelel! A következő, ha lesz, az nagyot is durranhat, pláne ha turnén sok impulzust kap, ami elősegí­theti az új dalokat!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
crusader64 képe

8. A "vén" tengeri medve az

Beküldő: crusader64. Beküldés időpontja: 2013, szeptember 28 - 10:02.

A "vén" tengeri medve az utolsó csatájában nagy vereséget szenvedett,de Rolf kapitány fél lábát nem olyan fából faragták,hogy meghátráljon.Szerencsésen partot ért Port Royal-ban,és kiásta a régen elrejtett kincsekkel teli ládáját,amit végszükség esetére tartogatott.Felújí­totta belőle az erősen megrongálódott hajóját,ágyúkat,puskaport vásárolt,feltöltötte ví­zzel,és élelemmel a hajót,majd arannyal,és rumos hordókkal a hóna alatt elindult harcedzett legénységet toborozni,hogy mielőbb kifuthasson a tenger végtelenjébe,újabb kalandok felé...Bizakodjunk,hogy sikerül a célja,és kincsekkel teli rakománnyal fog hozzánk visszatérni.......

Külön köszönet MMarton88-nak a jó í­rásért!:)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Bézoli képe

9. ;)

Beküldő: Bézoli. Beküldés időpontja: 2013, október 3 - 09:35.

;)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.