Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.


„Nem nehéz kifejezni magad gitárral”: Interjú Vinnie Moore-ral


A boldogság sötét oldala: Swallow The Sun, October Tide, Oceanwake – Dürer Kert, 2019. 11. 11.


Újszülöttnek minden vicc új: Scorpions – Budapest Sportaréna, 2019. 11. 18.

Hozzászólások

  • Demons & Wizards – Nyilvánossá tették végre az új album részleteit (1)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (15)
  • Arena – Új albummal és jubileumi turnéval jönnek Budapestre (2)
  • Aria – Nézd meg az új koncertfelvételüket! (1)
  • Scorpions – Tíz dal már készen van, jövő ősszel jön az új lemez (4)
  • Axel Rudi Pell – 30 éves jubileumi lemez és koncert jövő októberben (x) (10)
  • Kedvenc lemezeim – Iron Maiden: Dance Of Death (2003/2019) (9)
  • Ozzy Osbourne – Visszatért a színpadra (45)
  • Pink Floyd – Negyven éve jelent meg a ’The Wall’ (11)
  • Accept – Wolf Hoffmann még mindig nem érti, hogy mi okozta Peter Baltes távozását (6)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • szicsu
  • smokeair

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Venomous Maximus: Beg Upon The Light

Tomka, 2012, december 25 - 10:46
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2012
Kiadó: 
Occulture
Weblap: 
http://venomousmaximus.bandcamp.com/
Stí­lus: 
Doom/heavy metal
Származás: 
USA
Zenészek: 

Gregg Higgins - ének, gitár
Christian Larson - gitár
Trevi Biles - basszusgitár
Bongo Brungardt - dob

Dalcí­mek: 

1. Funeral Queen
2. Path of Doom
3. Give Up the Witch
4. Father Time
5. Dream Again (Hellenbach)
6. Moonchild
7. Battle For the Cross
8. Venomous Maximus
9. Mothers Milk
10. Hell's Heroes

Értékelés: 

Mi történik, ha a motorbicikli-építő, a tetoválószalonos és a csípősszósz-készítő találkozik? Hát persze, hogy metal lemezt csinálnak! Milyet? Olyan doomos, heavy metalosat. Egyenesen a ’80-as évekből. Mintha a Witchfinder General kapott volna újra erőre, összeállt volna jammelni a Cirith Ungollal meg a Manilla Roaddal, majd elfüstöltek volna egy jointot a High on Fire legénységével. Különös szerelemgyerek tehát a Venomous Maximus, amely a G.I. Joe-ból vette a nevét, dalszövegeit pedig mintha a mai szemmel erősen giccsesnek tűnő, gótikus Hammer-horrorok inspirálták volna. A texasiak a ’80-as évek metalesztétikáját támasztják fel sírjából, ám semmi közük az olyan társaikhoz, akik csak végigportyázzák és kifosztják a Nagyok életművét, hogy aztán pár új dalszöveggel és énekdallammal kiegészítve újra piacra dobják azokat. A Venomous Maximus nem egy emlékzenekar, amely túl sok bátorságot merített heti whisky-penzumából, és összetákolt egy önálló lemezt – a Gregg Higgins énekes-gitáros vezette formációnak láthatóan átgondolt, vérmesen komoly koncepciója van arról, mi is az a metal zene.

A metal elsősorban piszkosan kemény, tömör és masszív riffekből áll. Legyen az a Battle of the Cross málhás-archaikus doomja, vagy a Venomous Maximus NWOBHM-ihletésű galoppozása, a ’Beg Upon The Light’ fattyai torz riff-szörnyetegek, amik zsigeri erővel szakadnak ki a kissé mocskos hangképből. A Higgins-Larson páros témái mindgvégig húzósak, feszesek, mint az akasztófakötél, a zsíros riffeket csorgató duó játékának pedig a ritmusszekció középtempóban barangoló, de a változatosságot is kedvelő munkája alapoz meg. Az igazi különlegesség – és a Venomous Maximust imádom/gyűlölöm zenekarrá avató pontja – Gregg Higgins éneke. Higgins ugyanis úgy énekel, mintha King Diamond halálhörgéseit hallgatnánk, és úgy rimánkodik, mintha rozsdás spanyolszékben vagy júdásbölcsőben kínoznák. Ám az énektémák nem kapják meg a szokványos, kitüntetett szerepüket, amit egy heavy vagy doom metal zenekarnál kiérdemelnének. Higgins egy plusz hangszerként, többnyire atmoszférikus aláfestésként használja hangját, amivel a banda körülrajzolja azt a meggyötört, horrorisztikus miliőt, ami a dalaikból árad. A lovecrafti novellák beleélős narrátorának is tökéletes frontember hol szaval, hol lazán odapöckölt egysoros refréneket oszt (ld. Give Up The Witch), amik még álmában is kísértik az embert, ám vokálmunkája következetesen kibújik a berögződött elvárások alól.

A ’Beg Upon The Light’-ot csak egy oldalról lehet betámadni: elsőre egysíkúnak hat a lemez, egybefolynak a dalok, talán pont azért, mert az ének dallamokat és kapaszkodót se igazán nyújt. Aki viszont a mai gyorsfogyasztói szokásokat félretéve hajlandó beleásni magát az albumba, az nem csak kiérlelt, állhatatos riffeket kap ajándékba, de precízen összerakott dalokat is. A nyitó kettőst azért nem kell félteni, a Path of Doom, valamint a Give Up The Witch simán a ’Beg Upon The Light’ legjobbjai közé fészkeli be magát, a kezdőlendület pedig simán viszi magával az amúgy tényleg lovecraftiánus dalszövegek közé csöppenő hallgatót.

A későbbiekben ügyesen variálnak is a hangulaton, a Funeral Queen kriptaszagú orgonajátékának a Father Time akusztikus átvezetője bókol, karöltve a Mothers Milkben és a Hell’s Heroes-ban felbukkanó hegedűszólamokkal. A hasonszőrű, apró momentumok is hozzájárulnak a ’Beg Upon The Light’ epikus hangulatához, amely olyan szégyentelenül burjánzik minden dalban – anélkül, hogy szimfonikus vagy ellágyult dallamok lopóznának fel a lemezre –, mint a metal zene aranykorában. Legyen szó a Dream Again vagy a névadó kissé blackes beütésű gitárjátékáról, esetleg a Moonchild agresszív, kozmikus mágiájáról, a Venomous Maximus minden daláról ordít, hogy ez klasszikus metal, annak minden erényével – merthogy hátránya nemigen van.

Összegzés: 

Elgyötört, szavalt, lamentáló énekkel piszkított doom/heavy metal ez, azoknak, akik szeretik a klasszikus amerikai fémet. Horror-szövegek, doom riffek, és egészséges underground attitűd ömlik a ’Beg Upon The Light’-ból, ami mindenkinek ajánlott, aki a europowernél keményebben szereti a heavy metalját.

Dátum: 
2012. december 25
Pontszám: 
7
Szerző: 
Tomka
5.5
Értékelés: Nincs Átlag: 5.5 (2 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1631 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.