Dream Theater: Score (DVD)
James LaBrie - ének
John Myung - basszusgitár
John Petrucci - gitár, vokál
Mike Portnoy - dob, vokál
Jordan Rudess - billentyűs hangszerek, continuum, lap steel gitár
Közreműködik az Octavarium Orchestra
Disc 1.
Set 1. - Dream Theater
The Root Of All Evil
I Walk Beside You
Another Won
Afterlife
Under A Glass Moon
Innocence Faded
Raise The Knife
The Spirit Carries On
Set 2. és a ráadás: Dream Thater + Octavarium Orchestra
Six Degrees Of Inner Turbulence
Vacant
The Answer Lies Within
Sacrificed Sons
Octavarium
Metropolis
Disc 2. (Bónusz anyagok)
The Score So Far... (XX. születésnapi dokomentumfilm)
Octavarium Animation
Another Day (Live In Tokyo - August 26th. 1993.)
The Great Debeate (Live In Bucharest- july 4th 2002.)
Honor Thy Father (Live In Chicago - August 12th 2005.)
Amikor valamikor február táján kiderült, hogy a Dream Theater XX. éves fennállását ünneplő turné utolsó állomása rögzítésre kerül és a leadott koncertanyag DVD, illetve CD formátumban is napvilágot lát, sokan felszisszentek: "a 2004-ben kiadott "Live At Budokan" után két évvel újabb monstre élő anyag! Nem lesz ez sok?" A "Score" csattanós választ ad a pesszimista kérdésre.
Áttekintve a zenekar pályafutását, tisztán látható, hogy munkásságuk talán az egyik legtudatosabban felépített karrier a rockzene berkein belül. Az eltelt húsz évben új utat építettek a rockzene talajára, melyen azóta zenekarok százai, ezrei indultak el. Így érthető, ha nem sokkal egy tökéletesnek mondható DVD után úgy döntöttek, itt az ideje a rajongók ismételt "megörvendeztetésének"
2006. április 1. New York, Radio City Music Hall. A világ egyik leghíresebb koncertterme ez, ahol már fellépni is dicsőségnek számít. A Dream Theater ide tervezte 2005/2006-os világkörüli koncertkörútjának utolsó állomását, ahol 6000 szerencsés rajongó együtt ünnepelhetett a zenészekkel, kiknek elmondásuk szerint, pályafutásuk legszebb, legfontosabb estéje volt ezen a kora tavaszi napon. Az előadást, melynek második részében egy szimfonikus zenekar is közreműködött, alig öt hónap elteltével már a föld bármely pontján élvezhetik a rajongók. Nézzük mit is rejt ez az igazán különlegesnek szánt matéria.
A külcsín:
A DVD borítójának alap színe az alkalomnak megfelelően mély arany. Az elmaradhatatlan logó és a születésnapot jelző két X körül az öt zenész finom grafikával beillesztett képe látható. A belső borító egy totál kép a színpadról, melyen az öt "dreameren" kívűl a teljes Octavarium Orchestra is látható. Kis negatívum, hogy booklet nem található a tokban, mely egy ilyen ünnepi kiadványnál, ezen a szinten már szinte kötelező. No, de sebaj! Itt van nekünk két arany színű, rendkívül ízléses korong, melyek közül az elsőn a teljes koncertprogram a másodikon pedig az extra tartalmak találhatóak.
A belbecs:
A menü egyszerű és szép, mint mindig a Dream Theater esetében. Hang, felirat és dalválasztási lehetőséget kínál fel az "étlap". A felirat ezúttal sajnos csak a dalok közötti átkötő szövegekre vonatkozik, viszont nagyon jópofa ötlet, hogy rákattintva a "subtitles" feliratra, James LaBrie-t hallhatjuk, ahogy különböző nyelveken köszönti a rajongókat.
A műsor:
A program összeállítása több szempontból is rendkívül érdekes és számos meglepetést tartalmaz. Valószínűleg rajongók ezrei számítottak arra, hogy az alkalom nagyságára tekintettel egy best of műsort kapnak. Nem így történt. A szerkesztésnél több tényezőt is figyelembe vettek. Az első talán az volt, hogy mivel a zenekarnak ez már a negyedik DVD kiadványa, minél kevesebb olyan dal szerepeljen rajta, mellyel már a korábbiakban is találkozhattak a rajongók. A másik elv a Dream Theater adott korszakának hangulati követése lehetett. Ahogy a karcos, szigorú "Train Of Thought" lemez után kiadott "Live At Budokan" élő anyag követte a "fekete lemez" keménységét, úgy idézi a finomabb húrokat pengető "Octavarium" hangulatát a "Score". Ezúttal kevesebb a metál és több az elmélázó, finom, klasszikusan progresszív pillanat.
Miután a színpad előterében látványosan felgördül a függöny, a "TOT" albumot záró, "In The Name Of God" című szerzemény utolsó hangjaiból álló intro-t halljuk, majd berobban az "Octavarium"-ot nyitó "The Root Of All Evil". Tulajdonképpen ezek a koncert legkeményebb pillanatai. A zenekar hatalmas elánnal kezd, az arcokon a "most aztán megeszünk benneteket" kifejezés látható. A következő darab szintén egy új szerzemény, a nyolcadik lemez talán legnagyobb "slágere", az "I Walk Beside You". Az aktuális album felvezetése után elkezdődik az időutazás. Beülünk az időgépbe, mellyel azonnal visszarepülünk a Dream Theater pályafutásának legelejére. Oda, ahol még "Majesty"-nek hívták a csapatot. Ebből az időszakból való az "Another Won", mely kissé Queensryhe-os, Maiden-es beütésével tökéletesen ábrázolja, honnan indult az álomszínház legénysége. Ezt követi az első album "Afterlife" című nótája, mely a "When Dream And Day Unite" korong ritkán játszott darabjai közé tartozik. Eljátszom a gondolattal, hogy ha nem tudnám a szetlistát, akkor mit tippelnék: A Dream Theater máig legtöbbet méltatott alapművéről, az "Images and Words"-ről vajon melyik dal került a programra? Gondolnék a "Pull Me Under"-re, vagy akár az általános hangulathoz jól illeszkedő "Another Day"-re is. De nem. Az "Under A Glass Moon" jön, mely ismét bebizonyítja, mennyire briliáns volt a DT második albuma. Az "Awake" felidézése az "Innocence Faded"-el szintén nem mondható előre láthatónak, de a program talán legnagyobb meglepetése az azt követő dal. A "Raise The Knife" nem jelent meg soha albumon. A sokat ostorozott "Falling Into Infinity" lemezre készült, de nem szerepel rajta. Ha nem is kiemelkedő, de érdekes szerzemény, mely eddig csak egy karácsonyi fan club cd-n volt hallható. A DT pályafutásának egyik csúcspontját, a Metropolis-t, a "The Spirit Carries On" képviseli, mely finomságával, szépségével, tökéletes lezárása az műsor első részének, és előkészítése azoknak a pillanatoknak, melyekre talán a leginkább voltunk kíváncsiak. Következik a Dream Theater és az Octavarium Orchestra közös programja. A múltidézésben itt a "Six Degrees Of Inner Turbulence" album következik, melyről ez esetben nem is szerepelhetne más, mint a címadó szerzemény, a maga teljes 42 perces hosszában. A nyitányt természetesen a nagyzenekar játssza. A hatás döbbenetes. Bár a klasszikus partitúrákhoz szokott muzsikusok kissé "faarccal" végzik dolgukat, az egyébként hosszú intro szinte elrepül. Ez a szerzemény stúdió változatában is grandiózus, de ebben a formában él igazán. Az öt zenész, a nagyzenekar támogatásával szinte szárnyal. Kivételes pillanatok ezek. A hangulat most már igazán ünnepi. Következik a "TOT" album legrövidebb, legszebb szerzeménye. Sehol semmi durvulás, lágyan szólnak a hegedűk, finoman ringat a "Vacant". A koncert utolsó fejezete természetesen a jelenről, az "Octavarium" albumról szól. Jön a lírai "Answer Lies Within", a megrázó "Sacrificed Sons", mely ebben a nagyzenekari verzióban egyenesen döbbenetes hatást kelt. A program végén jön az "Octavarium", mely felemelő lezárása a majd három órás szeánsznak. A ráadás egy olyan nóta, mely nélkül nem lehet Dream Theater koncert, még akkor sem, ha a csapat mögött egy szimfonikus zenekar áll. Természetesen a Metropolis, melyre nyugodt szívvel mondhatjuk: megunhatatlan.
Igazi születésnapi műsor ez, mely tartalmaz meglepetéseket, sok-sok finomságot és emelkedettséget.
A zenekar:
Nehéz bármi újat írni a Dream Theater legénységének koncertteljesítményéről, hiszen Mike Portnoy most is elemi erővel, lelkesen, sokszor humorosan dobol, Jordan Rudess ismét bebizonyítja, hogy Kevin Moore után csakis ő játszhat ebben a zenekarban, John Myung ujjainak táncát még nézni is fárasztó, John Petrucci pedig egyre inkább pályázhat a "gitáros isten" titulusra. Talán James LaBrie az, akit ezúttal külön ki kell emelnem. Hangja tisztán szól, hajlításai is a helyén vannak. Teljesítményéből egyértelműen kiderül, hogy ez a fajta, sok lírával tarkított program az, ami igazán fekszik neki.
A közreműködő nagyzenekar jól végzi feladatát. Mivel a turné feszessége miatt hosszas próbákra nem volt lehetőség, csak profizmusukra hagyatkozhattak. Az összjáték tökéletesen sikerült.
A film:
A "Live At Budokan" után nehéz koncert DVD-t készíteni. Szerencsére most sem akarta ismételni magát a zenekar. A film képi világa teljesen más, mint a japán DVD-é. A rendező ezúttal Mike Portnoy, akiről elmondható, hogy e téren sokat fejlődött a néha kissé mókásra sikerült Metropolis anyag óta. Félő volt, hogy -mivel az előadás közben ahelyett, hogy a képvágó mellett ült volna, egy dobszerkó mögött töltöttek drága idejét -, a vágószobában nehezen fogja majd elcsípni a hangulatokat. Nem így történt. Minden a helyén van, minden klappol. A zenészek egyenlő arányban látszanak, a kamerák minden fontos momentumot látnak. Bár a Budokan végtelen profizmusa, különleges beállításai hiányoznak, csak jót lehet mondani a filmre.
A hang:
A már említett műsorszerkesztésből fakadóan a hangzás is teljesen más, mint a "Live At Budokan" esetében. Kevésbé dörrennek meg a mélyek, kevésbé karakteres a sound, de ez esetben is elmondható, hogy tökéletesen illik a program jellegéhez. Természetesen a sztereo mellett 5.1 is választható.
Extrák:
A Dream Theater-nél azt is megszokhattuk már, hogy DVD kiadványaikat szép számú extrával pakolják meg. Ezúttal kapunk egy egy órás dokumentumfilmet, mely a kezdetektől a New York-i koncert napjáig kíséri végig a zenekar pályafutását. A film, a három alapító tag, Mike Portnoy, John Myung és John Petrucci visszaemlékezéseivel kezdődik. Ellátogatnak a Berklee College of Music épületébe, ahol megismerkedtek. Láthatjuk a szobát, ahol "minden elkezdődött" és lelkesen mesélnek az elmúlt diákévekről. Ezt követően minden albumot bemutatnak a zenészek. Többek között megszólal az első énekes, Charlie Dominici is, akivel a csapat elindult a siker felé. A film szerencsére feliratozható, így az is meg tud birkózni a szövegekkel, aki hallás alapján kevésbé bírja az amerikai angolt.
Az extrák között található egy rajzfilm is, melyet valószínűleg, -legalább is remélem - viccnek szánt alkotója. Az "Octavarium" nóta egy háromperces részére készített "etűd" kizárólag a humorfesztivál kategóriában állja meg a helyét. Több, mint érdekes....
A zenei plussz tartalmat három dal képviseli. A első az "Another Day" 1993-as tokyoi felvétele, melyet a "The Great Debate" 2002-es bukaresti előadásának filmje követ. A sort, az "Honor Thy Father"2005-ös Chicago-i verziója zárja. Ezek az anyagok - különösen a román felvétel - nem a legjobb minőségűek, de extra tartalomként abszolút élvezhetőek.
A "Score" a Dream Theater eddigi pályafutásának összegzése, lezárása. Nem tudni még merre tart, milyen irányt vesz majd az öt zenész, de az biztos, hogy amit eddig alkottak maradandó értéket képvisel, csakúgy, mint ez a DVD, mely az alkalomhoz tökéletesen illeszkedő, rendkívül elegáns, professzionális produktum.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 15591 olvasás
7 hozzászólás "Dream Theater: Score (DVD)"
1. Score
Sziasztok! :)
Először is gratulálok Zolinak a beszámolóhoz, ahogy látom az 500 feletti olvasás azért már jelent vmit az írásról.
A kiadvány ..... óriási, de azért hagy osszam meg a tapasztalatom. Nekem feltűnően nagy volt a minőségi különbség a cd és a dvd hanganyaga között. Elöször a cdket hallottam, és bizony a szimfonkus zenekar teljesítménye nem olyan volt ami meggyőzött volna. Itt főleg zeneileg értem. A dvd pedig egyszerűen óriási. Nekem ez az igazi megszokott magas minőségű DT kiadány, ami beleillik a sorba.
Köszönjük a DT-nek az újabb felejthetetlen kiadványt. :)
2. egyetértek
Brinyó kollega írása tökéletes ajánló a koronghoz.
Most két napja azon gondolkodom, hogy vajon a budokani koncertet, vagy ezt vinném a lakatlan szigetre, ha valami lelketlen kínzó csak egyet engedélyezne.
Nem tudok dönteni. Úgy érzem a score-nál egy picit leül a show a SDOIT előadása után, hiszen sem az answers, sem a sacrificed sons nem találtak el különösebben, de ez abszolút ízlés kérdése. Amúgy meg tényleg minden zseniális, bár szerintem Petrucci kezéből megint keveset látok pl. Metropolis.
3. A FACEBOOK-ról: Wednesday
A FACEBOOK-ról:
Wednesday September 8th 2010
I am about to write something I never imagined I'd ever write:
After 25 years, I have decided to leave Dream Theater....the band I founded, led and truly loved for a quarter of a century.
To many people this will come as a complete shock, and will also likely be misunderstood by some, but please believe me that it is not a hasty decision...it is something I have struggled with for the last year or so....
After having had such amazing experiences playing with Hail, Transatlantic and Avenged Sevenfold this past year, I have sadly come to the conclusion that I have recently had more fun and better personal relations with these other projects than I have for a while now in Dream Theater...
Please don't misinterpret me, I love the DT guys dearly and have a long history, friendship and bond that runs incredibly deep with them...it's just that I think we are in serious need of a little break...
Dream Theater was always my baby...and I nurtured that baby every single day and waking moment of my life since 1985...24/7, 365...never taking time off from DT's never-ending responsibilites (even when the band was "off" between cycles)...working overtime and way beyond the call of duty that most sane people ever would do for a band...
But I've come to the conclusion that the DT machine was starting to burn me out...and I really needed a break from the band in order to save my relationship with the other members and keep my DT spirit hungry and inspired.
We have been on an endless write/record/tour cycle for almost 20 years now (of which I have overseen EVERY aspect without a break) and while a few months apart from each other here & there over the years has been much needed and helpful, I honestly hoped the band could simply agree with me to taking a bit of a "hiatus" to recharge our batteries and "save me from ourselves"...
Sadly, in discussing this with the guys, they determined they do not share my feelings and have decided to continue without me rather than take a breather...I even offered to do some occasional work throughout 2011 against my initial wishes, but it was not to be...
While it truly hurts for me to even think of a Dream Theater without Mike Portnoy (hell, my father named the band!!), I do not want to stand in their way...so I have decided to sacrifice myself and simply leave the band so as to not hold them back against their wishes....
Strangely enough, I just read an interview that I recently did that asked me about the future of DT and I talked about "always following your heart and being true to yourself"...sadly I must say that at this particular moment, my heart is not with Dream Theater...and I would simply be "going through the motions", and would honestly NOT be true to myself if I stayed for the sake of obligation without taking the break I felt I needed.
I wish the guys the best and hope the music and legacy we created together is enjoyed by fans for decades to come...I am proud of every album we made, every song we wrote and every show we played....
I'm sorry to all the disappointed DT fans around the world...I really tried to salvage the situation and make it work...I honestly just wanted a break (not a split)...but happiness cannot be forced, it needs to come from within....
You DT fans are the greatest fans in the world and as you all know, I have always busted my ass for you guys and I hope that you will stay with me on my future musical journey, wherever it may lead me....(and as you all know my work ethic, there will surely be no shortage of future MP projects!)
Sadly...
Your fearless ex-leader and drummer,
MP
....sajnos nem fake mert a hivatalos oldalukon is kint a hír.
4. Nem jo hir, de megertem az
Nem jo hir, de megertem az indokait. Magam is ugy gondolom, hogy kellene nekik egy kb. 5 eves szunet, ill. lemezmentes idoszak. Furcsa, hogy a tobbi tag ennyire elutasito volt. Persze majd biztos kijon az o verziojuk is.
5. Alig hiszem el. Ki fogja
Alig hiszem el. Ki fogja helyettesiteni Portnoyt?
6. Valaki biztos de azt nem
Valaki biztos de azt nem értem hogy a TEGNAPI hír,ami nem kevés hírértékű...hogyhogy nincs sem itt sem máshol kint főhírként?
Mert ez azért nem semmi.
7. Eleg hosszu szoveg,
Eleg hosszu szoveg, leforditani nem kis melo. Amugy meg a Blabberen mar a DT allaspontja is kinn van, talan erdemes a kettot egyutt szerepeltetni.