Satan's Host: By The Hands Of The Devil
Leviatan Thisiren (Harry Conklin) - Ének
Patrick Evil - Gitár
Margar - Basszusgitár
Anthony "Evil Hobbit" Lopez - Dobok
01. By The Hand Of The Devil
02. Shades Of The Unlight
03. Demontia
04. Before The Flame
05. Bleeding Hearts Of The Damned
06. Black Hilted Knife
07. Revival
08. Fallen Angel
09. Inferior Worlds
10. Norwegian Wood (Beatles feldolgozás)
Beszűkült power metalosként mindig csúnyán a markomba röhögtem, ha nagy ritkán előkerült valahonnan egy black metal banda, vagy egy olyan, amely a Sátán szolgálatába állította magát. Ez az ellenérzés az idő előrehaladtával egyre csökkent, és rövid időn belül ez már a második sátánimádó lemez (az első a Portrait nagyon hosszú című kettes albuma volt), amely a kezeim közé kerül, ráadásul még tetszik is!
A tetszés mondjuk azért jelen esetben nem is olyan nagy csoda, hiszen akad a ’By The Hands Of The Devil’-en power metal bőven: a srácok kutyulják a feketemetalt a powerrel meg egy kis thrash-el, így kijön egy technikás, dallamos, de igencsak pokolszagú album. No, de nézzünk már utána, hogy kik is ezek az arcok! Nem ma kezdték, így egészen 1986-ig kell visszamenni az időben, hogy megtaláljuk első lemezüket, a király és sokat mondó című ’Metal From Hell’-t. A zenekar agyát szellemesen Patrick Evilnek hívják, aki Leviathan Thisiren énekessel kiegészülve vetette oda a 25 évvel megjelent debütalbumot az ördög patái elé. Leviathan polgári neve Harry Conklin, aki megfordult már egy-két nem éppen kiscserkésznek számító zenekarban, így például a Riotban és a Jag Panzer-ben. Utóbbi ugye nemrég oszlott fel, de Harry amúgy is ide-oda mozgott, és nagy energiákat fektetett Titan Force nevű formációjába is, amelyet az imént említett Satan’s Host debütlemez után alapított meg.
A sok álnév és zenekar miatt szinte már skizofrénnek ható énekes kilépése után egy ideig befagyott a Pokol, ugyanis 14 évig csend volt a Sátán háza táján. Az évezred fordulóján aztán újjáalakultak, de hiába lett volna kézenfekvő Harry visszahívása, végül Eli Elixir énekes mellett döntöttek. Hálátlan sors ez néha, sokan nem is kultiválták a vele készült albumokat, és minden bizonnyal nem egy-ketten imádkoztak (már ha Satan’s Host rajongók csinálnak ilyet) azért, hogy Conklin visszatérjen. No, hát itt van, és jellegzetes hangja az album egyik húzóereje. Persze igazságtalan lenne csak őt kiemelni, hiszen Patrick Evil gitáros is remek zenész, nem beszélve az eszementen püfölő Evil Hobbitról (Anthony Lopez). Előbbi mind dallamosságban, mind keménységben igényes témákat hoz: leegyszerűsítve fogja a tradicionálisabb megközelítésű metalt és ráhúzza ezt a sátáni hangulatot. Utóbbi pedig valóban úgy vágtáz, mintha az élete múlna rajta, élmény hallgatni, és ezt annak ellenére mondom, hogy nálam a dobjáték nem szokott központi helyet elfoglalni zenehallgatás közben. Itt azonban lehetetlen nem figyelni rá, olyan élettel teli, izgalmas témái vannak.
Az elején már elkezdtem a csúfolódást picit, ugyanis ez a sátános dolog sokak szemében elég megmosolyogtató szokott lenni. A merítési terület sem túl széles, a „Satan, blood, fire, dark” szavakra simán lehetne ivós játékokat játszani, garantált jókedvre derüléssel. Ennek ellenére azért viszonylag összetett és igényes szövegekkel van dolgunk, amelyek Patrick Evil tollából származnak. Conklin elmondása szerint ő maga inkább csak kivitelező, igazából Patrick az, aki ezt az egész atmoszférát megteremtette, és jobban bele van ásódva a túlvilág dolgaiba.
A korong végén található egy érdekes feldolgozás, a Satan’s Host visszanyúlt a Beatleshez, és átgyúrta a Norwegian Woodot. Nekem annyira nem jött be, pedig Conklin eszméletlenül alakít benne (jobban mondva: ebben is).
A coloradói banda Patrick Evil és Leviathan Thisiren reunionja után lerakott egy méregerős albumot az asztalra, amely több szempontból is az év egyik legérdekesebb és legjobb alkotása. Nem lesz ebből mainstream metal, de aki előtérbe helyezi a zenei tudást és az igényességet, az jó helyen keresgél. Kiemelném a hangulatát, a zenei stílusok érdekes keveredését és azt az üdítő pozitívumot, hogy az egyes hangszerek és az énekhang kölcsönösen megadják egymásnak a szükséges teret.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 2072 olvasás
4 hozzászólás "Satan's Host: By The Hands Of The Devil "
1. Jó a cikk, de azért Harry
Jó a cikk, de azért Harry Conklin nem megfordult a Jag Panzerben, hanem az anyabandája, éls alapítótag. Olyan ez mintha azt mondaná vki h Dave Mustaine pl többek között megfordult a Megadethben is. Nem?
2. Üdv. Equinox,
Igen, teljesen igazad van, elég degradálónak tűnhet ez a mondat Conklinra nézve ;) Ezt már nem írom át a cikkben, aki tudja, hogy miről van szó, az úgyis tudja, hogy miről van szó :) aki nem, annak meg az imént adtad meg a választ.
J.
3. De-de!
Titan Force az bizony, köszi szépen! Nem tudom, hogy mi pörgött az agyamban pötyögés közben :)
4. Titanic Force....? Nem Titan
Titanic Force....? Nem Titan az ? Bocsi !