Almah: Motion
Edu Falaschi - ének, gitár, billentyű (Angra, ex-Symbols)
Felipe Andreoli - basszusgitár (Angra, Firesign, Karma, Freakeys, Bittencourt Project (live), Fábio Laguna (live), Di'Anno, ex-Kiko Loureiro, ex-Paul Di'Anno)
Paulo Schroeber - gitár (Astafix, ex-Dies Irae, ex-Fear Ritual)
Marcelo Barbosa - gitár (Khallice, Angra [élő], ex-Dark Avenger)
Marcelo Moreira - dob (ex-Burning Hell)
1. Hypnotized 05:16
2. Living And Drifting 04:01
3. Days Of The New 04:38
4. Bullets On The Altar 04:32
5. Zombies Dictator 04:39
6. Trace Of Trait 04:25
7. Soul Alight 04:19
8. Late Night in '85 03:44
9. Daydream Lucidity 05:12
10. When And Why 03:44
Hihetetlen, de igaz: 2011-ben a netes lemezkritikák egy része még mindig afelett kesereg, hogy egy lemez nem egy stílus keretein belül mozog, hogy egymástól eltérő műfajokat házasít össze. Ha black metal bluesról vagy country-death metalról lenne szó, még megérteném, de az Almah nem csinál mást új lemezén, mint megmutatja, hogy hányféleképpen és milyen változatosan lehet játszani a power metalt. Akár „A power metal arca” alcímet is adhatták volna a korongnak – a tényleges cím viszont az egész album szellemiségét, a korábbi lemezekhez képesti stíluskorrekciókat, és az egész alkotást körbelengő dinamizmust is tömören foglalja magába.
A ’Motion’ két véglet, a Helloween és Stratovarius vonaláról átmentett megadallamok, ill. a Pantera-féle groove-ok, és alkalomadtán egy kis göteborgi metal szaggatása között mozog, viszont ezt könnyedén és teljes természetességgel teszi. Az Edu Falaschi vezette banda nem most öleli először keblére a súlyos és lágy dallamok efféle kombinációját: 2008-ban, mikor a ’Fragile Equality’-vel egyszemélyes projektből igazi zenekarrá értek, már sikeresen kovácsolták egységbe a Metallica agresszió-szintjét a fülbe ragasztott power dallamokkal. Elég meghallgatni akkori sikerszámukat, a Tornt, amelynek verzéje Hetfieldék szellemét idézi meg, miközben az Angra énekese, Edu a 80-as évek popslágereit életre keltő melódiákkal adja el a dalt.
A ’Fragile Equality’ és a ’Motion’ közti különbség „csupán” annyi, hogy a referenciapont már nem a Kamelot epikus, nagy ívű power metalja – hanem maga az Almah-stílus, az a fajta erőmetal, amelybe beleférnek a thrashes kikacsintások, az európai ihletésű himnuszmelódiák, és a szikár, karcos US alapozások egyaránt. Az Almah titka – többek közt – abban rejlik, hogy Edu és társai kiváló „zeneszakácsok”, azaz az eltérő alapanyagokból egységes ízvilágot tudnak kihozni. A bedurvított riffek vagy belesimulnak a húzós power metal dalszerkezetekbe, vagy egy rövidebb betét erejéig tornáztatják a nyakizmokat. Az egyetlen dal, amiben két végletet boronáltak össze, az a Zombies Dictator, amelyben mintha egy At The Gates jammelésre nyomtak volna egy szirupos Helloween-refrént. A zenei ellentétek nem biztos, hogy mindig vonzzák egymást, de ez a dal inkább a kivétel, kísérletnek beillő stílusgyakorlat, és mint a címből is kiderül, korántsem egy véresen komoly darab.
A gitármunka egységesen erős, a thrash/groove metalban amúgy is jártas Schoeber és az Angrát élőben kisegítő Marcelo Barbosa hallhatóan mindegyik felemlegetett műfajt, ha nem is a kisujjából, de a csuklójából rázza ki. Míg a hipergyors europower gyakran elmismásolja a gitárjátékot, és csak alkalomadtán, a szólókban villant egyet, az Almah riff-gyárosai egyenrangú partnerei a zenekarvezetőnek. A szólók helyett inkább a riffekre hegyezik ki a dalokat, amik ha nem is megveszekedetten eredetiek, de a kliséket messziről kerülik. Mindegyik dalba pakoltak egy-egy csonttörő power riffet, amit rendre szolidabb tempóváltásokkal fejelnek meg. Ráadásul mindegyik riff olyan dinamikával csapja pofán a hallgatót, ami nem csak mazochistáknak biztosíthat marandó élvezetet. Aki viszont megbonthatatlan egységbe forrasztja a produkciót, az nem más, mint Edu Falaschi, ez a talán túl keveset dicsért talentum, aki a power metal mindegyik válfaját úgy énekli, mintha az élete múlna rajta: szenvedélyesen és halálpontosan.
Falaschi orgánuma kiválóan illeszkedik a különböző metal stílusokhoz, de mégsem kaméleonszerűen, mert ha szomorkásan-mélyen énekel, mint Tom Englund az Evergrey-ből, vagy ha magasztosan, mint az Angrában, akkor is felismerhető, hogy ő áll a mikrofonnál. Edu nyilatkozatából érezhető, hogy ezzel a lemezzel ki akart törni az Angrás szereplése által ráaggatott kategóriából. De nem csak a másik végletbe, hörgésbe-morgásba csap át, hanem a középtartományait is gyermeki élvezettel fedezi fel, egyik dalban borongós (Trace of Trait), máskor az AOR berkeiben mozog (Soul Alight), de a kötelező power metalos fordulatokat is gond nélkül felmondja (pl. a Living and Drifting Metallica-Strato ötvözete). Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen frissek, kreatívak dalok, csakúgy, mint Edu dallamformálása – elég csak meghallgatni a balladisztikus hangütésű Bullets on the Altar vagy a Days of the New melódiáit –, és milyen lendületesek a témák (ld. a nyitó Hypnotized-ot). A ’Motion’ kicsattant a kreativitástól és az örömzene-hangulattól – nem csoda, hogy Edu szabadságolta magát a felvételek és a turné után, és rövid-hosszabb pihenőre vonul. A várakozás éveire viszont nem is találhatnánk jobb soundtracket a ’Motion’-nál…
Pár kultikus és legendás zenekar pofára esését leszámítva, úgy tűnik, sok nagy banda a rendre visszasírt metal aranykor(oka)t megközelítő színvonalon zenél, de azért a másodvonal is jó pár emlékezetes alkotást dobott idén piacra. Az egyik ilyen az Angra énekesének, Edu Falaschinak és társainak produkciója, akik egy töltelékdaloktól mentesített, kiemelkedően friss és dinamikus lemezt tettek le az asztalra a ’Motion’ formájában. Nem csak sikeresen levetkőzte az Angra által ráaggatott korlátokat, de az Almah stílusát is megszilárdította, műfaji kereteit kitágította, amellyel jelenleg – legalábbis nálam – egyértelműen ő vezet az Angra és zenekari elágazásainak triumvirátusában (Angra, Almah, Shaman). A ’Motion’ a power metal összes válfaját felvonultatja, és egy kis thrash-sel fűszerezi azokat, így beszerzése mind a US, mind az európai power, mind a thrash metal rajongói számára kötelező kör.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 10670 olvasás
9 hozzászólás "Almah: Motion"
1. Louboutin Pas Cher a un
Louboutin Pas Cher a un penchant pour le Moyen-Orient et a une maison de vacances en Egypte, sur le Nil í Louxor.
Comment avez- Louboutin Chaussures obtenir de gawping au danseurs de montage de ses créations sur les beautés classe tels que la princesse Caroline de Monaco, Catherine Deneuve et la reine Rania de Jordanie? Ce qui rend les chaussures de Christian Louboutin Chaussures se démarquer, outre leur qualité exquise, artisanat d'art, sexy talons hauts et des dessins originaux, est la brillante vernis í ongles semelle rouge.Christian Louboutin Paris sont élégantes, de style ainsi que un seul de ce genre. í peu prí¨s tous dame aime í posséder ces types de Christian Louboutin Pas Cher chaussures.
2. Una delle poche aziende
Una delle poche aziende abbigliamento di lusso,Moncler Outlet ha incorporato di alta moda con la funzionalití completa,offrendo una linea completa di tendenze del design e stili differenti.Outlet Moncler giacca Branson í¨ destinato ad attrarre verso di sé stesso in quanto offre l'abbigliamento migliore Moncler 2012 inverno e fa in modo che si cammina in grande stile in tutto il inverni.Essere alla moda anche nelle peggiori condizioni climatiche non í¨ un Piumini Moncler problema se si possiede un giubbotto Moncler.
3. Borse Designer,Gucci Sito
Borse Designer,Gucci Sito Ufficiale conosciuto per essere il miglior amico delle femmine,sono un'estensione della personalití di una donna,che danno la sua classe,eleganza e senso dello stile.Tutte le serie di Gucci Borse da donna sono leggeri,durevoli e unico per colore,forma e stile!Grande abbastanza da contenere tutti gli elementi essenziali,ma abbastanza piccolo per dare glamour a ogni occasione Gucci Borse 2012 - che si tratti di giorno o di sera Sia che preferiate elegante o casual,si puí˛ avere lo stile e la scelta dei colori nel nostro sito Borsa Gucci web per creare il proprio look,in qualsiasi occasione.
4. Bevallom, eddig nem figyeltem
Bevallom, eddig nem figyeltem fel erre a formációra, vagy legalábbis nem emlékszem rá ebben a dömpingben. Pedig a nem angol-amerikai-svéd-finn bandákra mindig felkapom a fejem, ha nekem tetsző, minőségi zenét nyomnak.
Nagyon jó ez az Almah! Le a kalappal. Tomka korrekt cikket rittyentet, nem is szaporítanám a betűt, tessék meghallgatni! :)
5. rendben...megnyugodtam!!:))))
rendben...megnyugodtam!!:)))))aztán csak jókat írni ám!!:))))
6. aztán Moby Dick lemezkritika
aztán Moby Dick lemezkritika lesz-e???mert boldog-boldogtalan albumát értékeltétek már....:)))))
7. Lesz,
novemberben, több Moby Dick-témájú írás keretében :)
8. Az elozo albumuk az en szajam
Az elozo albumuk az en szajam ize szerint valo volt, ez most nem az. Nem azert mert kemenykednek, hanem mert borzasztoan sablonosnak talaltam mind a riffeket, mind az enektemakat. Szerintem ennel 2011-ben tobb kell, de lehet, hogy csak feluletesen itelkezem.
9. Szerintem ha elsőre nem jön
Szerintem ha elsőre nem jön be, akkor nem is fog, de azért 1-2 hallgatást még adhatsz neki. amúgy szerintem a dallamok ugyannyira sablonosok vagy nem sablonosak, mint az előző lemezen. ahogy irtam is a kritikába, az eredetiségtől távol állnak, viszont annyira frissnek és lendületesnek hatnak a dalok, hogy szvsz nem lehet nem szeretni őket :)