Santana: Guitar Heaven
Carlos Santana - gitár
Dennis Chambers - dobok
Benny Rietveld - basszusgitár
Karl Perrazo - timbale
Tommy Anthony - gitár
Freddie Ravel - billetnyűk
Andy Vargas - vokál
Raul Rekow - kongák
Bill Ortiz - trombita
Jeff Cressman - pozán
1. Whole Lotta Love (Led Zeppelin) - Chris Cornell
2. Can't You Hear Me (The Rolling Stones) - Scott Weiland
3. Sunshine Of Your Love (Cream) - Rob Thomas
4. While My Guitar Gently Weeps(The Beatles) - India.Arie and Yo-Yo Ma
5. Photograph (Def Leppard) - Chris Daughtry
6. Back In Black (AC/DC) - Nas
7. Riders On the Storm (The Doors) - Chester Bennington and Ray Manzarek
8. Smoke On the Water (Deep Purple) - Jacoby Shaddix
9. Dance the Night Away (Van Halen) - Pat Monahan
10. Bang A Gong (T. Rex) - Gavin Rossdale
11. Little Wing (Jimi Hendrix) - Joe Cocker
12. I Ain't Superstitious (Howlin' Wolf, Jeff Beck Group) - Jonny Lang
Bonus:
13. Fortunate Son (Credence Clearwater Revival) - Scott Stapp
14. Under the Bridge (Red Hot Chili Peppers) -Andy Vargas
15. La Grange (ZZ-Top) - Kenichi Asai (kizárólag a japán kiadáson)
Érdekesnek tartom a magyar közönséget. A MAHASZ listán nevenincs, egyszámos pop előadókat képesek a csúcsra juttatni, míg sok örök klasszikus lemarad a rangsorról. Máskor viszont olyan őskövület klasszikusoknak szavaznak bizalmat, mint Mark Knopfler, akinek a magyarországi koncertjei általában csurig vannak. Ugyanez a helyzet a jó öreg Carlosszal is: a mostani állás szerint gyönyörűen megfér a három tehetségkutatóból verbuválódott csúcstartók mellett, méghozzá úgy, hogy második helyezéssel nyitott a ’Guitar Heaven’ megjelenésekor. Most abba nem másznék bele, hogy miért van az, hogy kishazánkban egyszerűen zabáljuk a televíziós énekversenyek győzteseit, és az eladások élbolyába mindössze az olyan átütő, zenei óriások jutnak el, mint Santana ( na, meg a Dupla Kávé).
Az „öreg” már 1967 óta nyomja a latin muzsika és a rock zene keverékét, mégsem jutott arra a szintre, hogy már csak akkor merülne fel a neve, ha Ráday Mihály műsorában szerepelne. A felszínen tudott maradni, de nem csak lokális, hanem globális szinten is. A kulcs abban van, hogy <b>Santana</b> megtalálta a közös hangot a pop kultúrával. Nem elzárkózott előle, hanem meglovagolta azt (most ugyanezt teszi Slash is). Ahogyan én látom, a kezdet az 1999-es ’Supernatural’ volt. Azóta lemezeit úgy alkotja, hogy egy mind zeneileg, mind ismeretségben impozáns névsort trombitál össze számaihoz, kiválasztja a legpopulárisabbnak tetsző szerzeményt a lemezről, csinál neki egy kiváló klippet, és tessék: biztos a siker. Emlékezzünk csak vissza, mekkora sláger volt annak idején a Smooth…
A ’Guitar Heaven’ (teljes címe: ’Guitar Heaven: The Greatest Guitar Classics Of All Time’) is olyan névsort állít elénk, amelyben a klasszikusnak számító zenészek, mint Joe Cocker, Johnny Lang, Yo-Yo Ma, Ray Manzarek, a mai, divatos, populáris, lendületes fiatal énekesekkel ( Scott Weiland, Rob Thomas, Chris Daughtry, Nas…stb.) alkotnak művészi közösséget. Így, bár a lemez majdhogynem ősrégi dalokkal operál, a hangzás mégis a mai fiataloknak szól. Én külön örültem, hogy Andy Vargas, az öreg állandó koncert-énekese is szerepet kapott a lemezen, ugyanis élőben hatalmas teljesítményt nyújt, ráadásul a hangszíne is igen kellemes. A lemezről a mainstreem média már meg is találta két kedvencét: a Photographot és a While My Guitar Gently Wheepset.
Természetesen az előzeteseknek megfelelően a ’Guitar Heaven’ feldolgozásokat tartalmaz, persze mindet kissé ,,santanasítva”. Igazán gyenge dal egyedül a Black In Black lett, a többit nagyon eltalálta a mester. Santana annyiban alakította át a számokat, hogy illeszkedjenek az ő játékához és a kiválasztott énekes stílusához. Így rockos, latinos, poposabb számok egyaránt születtek. Néhány számba erőteljesen belenyúlt, míg másokat az eredetivel majdhogynem egyező állapotban hagyott. Ez így jó. Vannak olyan riffek, amikhez szentségtörés hozzányúlni, míg néhány dalnak kifejezetten jót tett a vérfrissítés. Külön előnye a frissített szerzeményeknek, hogy Carlos nem ragaszkodott az eredeti hangzásvilághoz, vagy a korszak miliőjéhez. Sokan csak a szemöldöküket húzzák föl, hogy mit keres konga egy Van Halen nótában, ám én erre azt mondom: ez egy Santana album és nem az eredeti előadó korongja!
Összességében azt kell mondanom, hogy az új Santana album majdhogynem tökéletesre sikerült. Többet ad, mint egy mezei tribute lemez, láthatóan nem egy hétvége alatt hozták össze a számokat, és rendesen át is értelmezték őket. Ugye, ezt hívjuk feldolgozásnak, és mint ilyen, a ’Guitar Heaven’ első osztályú anyag.
Kapcsolódó cikkkek:
Carlos Santana: Eljátssza a rock nagyjait
Santana: Így játszom Van Halen-t
Eric Clapton: Clapton
Bár feldolgozás albumokat nem szokásunk pontozni, én most mégis megteszem, ahogyan korábban a ’Clapton’-nál is kénytelen voltam. Jelen esetben ugyanis kiváló átértelmezéssel állunk szemben. Carlos Santana úgy tette tiszteletét a régmúlt előtt, hogy közben fiatalos, modern, ma is létjogosult zenévé gyúrta össze a klasszikusokat. Otthonra, buliba…mindenhova!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 2947 olvasás
6 hozzászólás "Santana: Guitar Heaven"
1. Én nem hallgattam még meg a
Én nem hallgattam még meg a lemezt, de nem fog késni... azért hallgattam meg az AC/DC szám átiratát, mert kritizáltátok. Én úgy gondolom minden rock-klasszikust elér az átdolgozás (réme :))... szerintem inkább fókuszáljatok a jó öreg Carlos-ra, nem bánjátok meg :D
2. Vélemény
Whole Lotta Love - Chris Cornell nagyon jó hangot talált hozzá szerintem! Nála csak egy ember énekli jobban
While My Guitar Gently Weeps
Little Wing - Joe Cocker nagyon jó.
Volt Pár szám amihez szerintem nem illik ez az "felhasználó-barát" latin hangzás. Mintha az öreg nem is tudom hogy írjam kiveszett belőle az eredetisége.
A Back In Black-átdolgozást ahogy meghallottam y rondán ne fogalmazzak kikaptam a lejátszóból és repült 1 szoba hossznyit.
és kb két hét múlva hallgattam tovább a cd-t de itt gyorsan továbbléptettem.
A lemez akkora hatást gyakorolt rá olyan nosztalgia hullámot indított el hogy elővettem a régi The Doors albumokat és ismét hallgatam Deep Purple-t. Úgyhogy nem bántam meg a cd megvételét. Ha másra nem arra jó volt hogy nosztalgiázzak és azóta folyamatosan halászom elő a jobbnál jobb bakeliteket apám gyűjteményéből.
De az az AC/DC átdolgozás......
3. Háááát... az a Back in Black
Háááát... az a Back in Black nem feldolgozás hanem átdolgozás. Úgy ahogy van SZARCSI !!!
4. az AC/DC nóta meg
az AC/DC nóta meg gyalázásáért minimum kézeltörés járna !!
a többi nóta rendben van nagyjából . de nekem kissé céltalan az album , és igen pénzszagú kiadvány !
5. hasonló véleményen
hasonló véleményen vagyok
nálam egy santana-s ac/dc feldolgozás úgy jött volna be, ha a zenét nem qrja el, nem bohóckodik benne az énekes, max a szólót engedtem volna meg neki hogy santanásítsa
6. Igazából én azt sem értettem,
Igazából én azt sem értettem, hogy egy AC/DC-t minek kéne Santana-sítani. A lemez összes többi számának jól állt, csak ennek az egynek nem, egyértelműen nagy bakot lőtt az öreg.