"Nagyon fontos, hogy megtaláld a zenében az üzenetet": Interjú Michael Weikath-tal
A Helloween a hónap végén jelenteti meg 'Seven Sinners' című új albumát, ráadásul a turné egyik első állomásaként Budapesten is koncertezni fog a Stratovarius társaságában. Ennek apropóján beszélgettem a csapat fő motorjával és emblematikus figurájával, Michael Weikath-tal, aki az előzetes pletykák ellenére egy nagyon barátságos, kedves embernek bizonyult a beszélgetés során...
HRM: Weiki, mindenek előtt hadd köszöntselek magazinunk, a Hard Rock Magazin, illetve a hazai Helloween rajongók nevében. A kanyarban van az új albumotok megjelenése, mit várhatunk a Seven Sinnerstől?
Weiki: Én is köszöntöm az olvasókat! A legjelentősebb különbség az, hogy az új lemezünk hangzása egészen más, mint a korábbi anyagainké, ugyanis ezúttal Sasha javaslatára, a föld természetes frekvenciáját alapul véve, 8 Hz-el lejjebb hangoltuk hangszereinket. Nem is tudom, hány hangnak felel meg ez pontosan, a hangzásképben mégis jelentős változást jelent. Azt sem tudom biztosan megmondani, mennyire keményedik be ettől a lemez, hiszen a dalok nem lettek agresszívabbak, mint korábban, mégis, valahogy sokkal természetesebbnek hat az összkép. Nem is nagyon lehet ezt pontosan elmagyarázni... Közelebb kerültünk a természetes hangzásokhoz, így a dalok sokkal jobban szólnak, mint korábban bármikor. Ugyanakkor a szokatlan hangzás miatt tudatosan disszonáns is helyenként a végeredmény, ám ez itt véletlenül sem jelent rosszat.
HRM: Miért kezdtetek el kísérletezni a frekvenciákkal? Nem tetszett az előző lemezek hangzásvilága?
Weiki: Ezt így nyilván nem mondanám, hiszen akkor azokkal a munkáinkkal is nagyon elégedettek voltunk. Egyrészt, itt volt már az ideje valami különlegességnek, másrészt úgy érzem, valahol mindig is ezt a hangzást kerestük, én pedig mindig is azt szerettem volna, ha így dörrennek meg a dalaink. Nagyon tudatosan és pontosan hangoltuk 432 Hz-re.
HRM: Mi a helyzet a címmel és a borítóval?
Weiki: A dalok közül sok foglalkozik a mágiával, a varázslással, melyekhez azok a szeptagram, szeptagon minták is társulnak, amelyek a borítóra kerültek. Bár az album borítóján hét borotvaéles pengét látsz, az egész kiindulópontja mégis a mágia, a varázserő volt. Nem tudom, hogy melyik mágikus jelkép az erősebb, a pentagram, vagy a szeptagram, de már akkor, mikor demóztunk, azt szerettem volna, hogy a varázslás vizuálisan is megjelenjen az új lemezen, a téma pedig, gyakorlatilag a teljes alkotói folyamatot végigkísérte. Mikor befejeztem a demóimat és átküldtem az anyagot az iPhone-omról Andinek, betettem borítónak egy hasonló szeptagont/szeptagrammát. Mivel Andinak és nekem is megtetszett a minta, ráadásul a két demó dal címében is benne volt a Sinner (magyarul: bűnös) szó (Where The Sinners Go, The Sage, The Fool, The Sinner), adta magát a dolog, hogy a lemezcímet is ezek házasításából hozzuk össze; hamar ki is találtuk, hogy Seven Sinners legyen!
HRM: Hány kislemezt, hány klipet terveztek?
Weiki: Nem tudom még biztosan. Az Are You Metal?-ból már kiadtunk egy maxit és videót is forgattunk hozzá, a kislemezre pedig, a címadón kívül felkerült a Raise The Noise egy rövidített verziója, valamint az I'm Free című bónuszdal is. Nem tudom, hogy lesz-e több kislemez, egyelőre csak ebben gondolkodtunk.
HRM: Hogyan álltak össze a dalok?
Weiki: Mindenki elkészítette otthon a saját kis demóját, dalát, aztán amikor összegyűltünk próbálni, kiegészítettük egymás ötleteit, befejeztük, véglegesítettük a dalokat. Megbeszéltük, hogy egy-egy nóta végül milyen is legyen, esetleg más dallamötleteket, témákat tettünk még hozzájuk, vagy kivettünk belőlük. Nekem is maradt pár ötletem, amelyek nem kerültek fel végül a lemezre, de ezzel nem vagyok egyedül. A Where The Sinners Go nótát Andi Deris hozta, akárcsak az Are You Metal?-t. A Who Is Mr. Madman? Sasha műve, a Raise The Noise számot pedig én írtam. A World Of Fantasy Marcus dala, a Long Live The King, illetve a The Smile Of The Sun Andié. A You Stupid Mankind Sasháé, az If A Mountain Could Talk Marcusé. A The Sage, The Fool, The Sinner az én dalom, a My Sacrifice Sasháé, a Far In The Future pedig Andié. Jó változatos lett!
HRM: Említetted a dalcímeket, meglepően sok hasonlít a régi számaitok címeire...
Weiki: A Who Is Mr. Madman?-re lehet úgy tekinteni, mint a Perfect Gentleman folytatására. Főhősünk olyannyira tökéletes volt, hogy már túlságosan sok nőnek bonyolította az életét és ennek következményeiről szól a dal. A többi hasonlóság pedig... Nézd, ugyanaz a zenekar készítette ezt a lemezt is, mint a korábbiakat, ugyanazok az emberek írták a dalokat. Nyilván ebből adódik, hogy sok hasonlóságot lehet felfedezni a korábbi dalaink, illetve a mostaniak között, de más direkt kapcsolat nincs. Talán még a World Of Fantasy nótára mondanám azt, hogy ez Markus I Want Outja, de ez sem szándékos kapcsolat a két dal között.
HRM: A legutóbbi rendes soralbumotok három éve, 2007-ben jelent meg. Mit gondolsz mai fejjel a Gambling With The Devilről?
Weiki: Mindenképpen egy erős korongnak tartom, már a kezdése is nagyon ütős lett, azonnal az ember arcába csap. Azt gondolom, komoly, mély benyomásokat hagyott az emberekben, könnyen elérte Őket. A mostani lemez kicsit más. Kevésbé érzem direktnek, másfajta érzéseket, benyomásokat fog hagyni a hallgatókban, ráadásul, a készítésbe is jobban belefolyt mindenki. A Seven Sinners egy közösebb munka gyümölcse, mindenki inspirációit kihallani belőle, a Gambling nem ilyen volt.
HRM: Mi a helyzet az Unarmed anyaggal?
Weiki: Az egy olyan lemez volt, amit muszáj volt elkészítenünk. Nem hagyhattuk ki, adódott egy lehetőség, hogy ezzel ünnepeljük meg az évfordulót, nekünk pedig ki kellett próbálni. A végeredményt te is hallottad. Nem akartunk egy szokásos, sablonos kiadvánnyal ünnepelni, nem akartunk egy szokványos válogatást. Valami érdekeset akartunk kiadni, az Unarmed pedig nem más lett, mint egy fura kísérlet, valami, ami inkább magunknak szólt, mint a rajongóknak; kipróbáltunk valami újat a saját örömünkre. Ennél a lemeznél minden teljesen más volt, mint amihez az emberek hozzászokhattak. Voltak olyan "hardcore" rajongóink, akik abszolút nem tudták megszeretni a korongot, de ezzel nincs is semmi baj, teljesen érthető volt a reakciójuk.
HRM: Nemsokára hazánkba is ellátogattok a Seven Sinners turnéval. Mire számíthatunk?
Weiki: Már kitaláltam a setlistet, öt új dalt fogunk betenni a műsorba. Ennél többet nem szívesen mondanék a programról, az első buli után már úgyis tele lesz a net azzal, hogy miket játszottunk. Legyen a többi dal meglepetés! Egyelőre azt sem tudom még, milyen színpadi kellékeink, díszeink lesznek, ez a napokban véglegesedik. Az biztos, hogy ezúttal is köze lesz a díszletnek az új lemez borítójához.
HRM: Sok banda csinál manapság olyan turnét, amelyiken az első hangtól az utolsóig, teljes egészében eljátsszák valamelyik lemezüket. Mit gondolsz erről?
Weiki: Á, igen, ilyet mi is csináltunk a Keeper lemezek turnéinak idején, ha jól rémlik, akkoriban csaknem a teljes Keeper 1-et végigjátszottuk a bulikon. Azt viszont, hogy manapság melyik banda melyik lemezzel művel ilyet, nem követem figyelemmel, biztos vagyok benne, hogy te jobban értesült vagy, mint én. De ha magunkra gondolok... vannak dalaink, amelyeket kötelező eljátszanunk a bulikon, egyszerűen nem maradhatnak ki. Ha nem játszanánk őket, az emberek nem éreznék jól magukat a koncertjeinken és nem mennének haza boldogan utána. Gondolok itt többek közt az Eagle Fly Free-re és társaira, arról nem beszélve, hogy a management biztosan keményen beszólna, ha kihagynánk mondjuk az I Want Outot. Akár három és fél órás koncerteket is tarthatnánk, ha ki akarnánk szolgálni minden egyes rajongót a tömegben és ha ehhez még egy teljes albumot is hozzávennénk... egyszerűen túl sok, ilyen hosszú bulikat nyilván nem lehet csinálni.
HRM: A turnéra egy másik nagy csapat, a Stratovarius fog Titeket elkísérni. Hogyhogy Velük jöttök?
Weiki: Ó, azért, mert alapvetően nagyon közel áll egymáshoz a két csapat stílusa. Ha összehasonlítod a zenénket, rengeteg a közös pont, ráadásul a Stratovariusnak sok olyan régi dala van, melyek akár Helloween nóták is lehetnének. Nekik is vannak rajongóik, akik úgy gondolják, a Strato jobb, mint a Helloween és vannak olyanok is, akik szerint a régi Helloween volt a király, az új a közelébe sem tud érni. Most végre nekik is bizonyíthatunk és megmutathatjuk, hogy igenis, mi még mindig olyan király csapat vagyunk, mint régen. Továbbá az is egy nagyon fontos dolog, hogy a Stratovarius a melodikus metal zene egyik legmeghatározóbb, úttörő csapata. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy Velük együtt fogunk turnézni! Véletlenül sem szabad úgy gondolni Rájuk, mint egy átlagos előzenekarra, Ők különleges vendégei a turnénak. Annyit turnéztak már a világ körül, hogy csaknem beleőrültek, tapasztaltak, profik, nagyon nagy élmény lesz Velük együtt koncertezni. Ráadásul a Helloween és a Stratovarius együtt egy nagyon érdekes párosítás, egy erős kombináció, remélhetőleg sok rajongót fog érdekelni ez a nem mindennapi duó.
HRM: A Gambling With The Devil turnén a Gamma Ray játszott előttetek, de pár dalra Kai és Henjo is felment hozzátok a színpadra. Milyen érzés volt újra együtt muzsikálni régi frontemberetekkel, Kai Hansennel?
Weiki: Nem tudnám azt az egész turnét máshoz hasonlítani, mint egy nagy családi találkozáshoz. Nagyon furcsa volt, hisz a két banda zenészei, mint kiderült, sokkal jobban ismerték egymást a közös múlt apropóján, mint azt a körút előtt bármelyikünk is hitte. Tényleg olyan volt, mint egy nagy családi találka, ahol sok év után újra összefutsz rég nem látott rokonaiddal. "Ó, itt jön Dirk, itt jön Daniel, ez meg itt Henjo...!" Régebben Henjo volt a legjobb barátom Hamburgban. Nagyon sokáig tartott ez a barátság, csak miután beszállt a Gamma Raybe, Ő is elkezdett turnézni, neki is kevesebb ideje maradt és egyre ritkábban futottunk össze. Egyébként eleinte Ő is volt a felelőse annak, hogy a zenekarok jól kijöjjenek egymással, jól megértsék egymást. Olyan volt, mintha lenne egy kémem Kai bandájában. :) Persze ilyesmire most már abszolút nincs szükség. Rengeteg meglepő élményünk volt a turnén együtt, pedig korábban nem is gondoltam volna, hogy a két zenekar tagjai ennyire hasonló karakterek. Például most derült csak ki, hogy Kai és én ugyanazt a képregényt járatjuk már sok-sok éve. Végig nagyon jó volt a hangulat, remekül érezte magát egymással a két csapat. Nem beszéltünk politikáról, nem beszéltünk ideológiákról, semmi olyanról, ami vitához, vagy feszültséghez vezethetett volna, barátságos volt a légkör nagyon. Örültünk, hogy láttuk egymást, senki nem akarta, hogy probléma, vagy balhé legyen a turné során. Most újra közelebb került egymáshoz a két csapat és mindenki közt nagyon jó a viszony. Amíg el nem romlik, he-he.:)
HRM: Talán már hallottál róla, hogy Kai egy Stormwarrior nevű német csapattal adott néhány speciális koncertet, melyeken javarészt régi Walls Of Jericho korabeli Helloween klasszikusokat játszottak. Nem jutott esetleg Neked is eszedbe, hogy csinálj pár koncertet, melyeken régi Helloween dalokat toltok Markusszal, illetve Kaijal?
Weiki: Ááá, akkor már Kiske is kellene ide meg a Keeper lemezes dalok, ráadásul nem is lehetne Helloween turnét csinálni a Helloween mai tagjai nélkül. Viszont egy olyan speciális buli, ahová meghívnánk a régi Helloween tagokat vendégnek és a mai felállás Velük kiegészülve tolná a régi dalokat... na, az nem lenne rossz. Más kérdés, hogy ezt borzasztó nehéz lenne tető alá hozni, maga lenne a logisztikai rémálom, úgyhogy nem valószínű, hogy egy ilyen összejöhet a közeljövőben. Legalábbis, egyelőre nincs a terveink között, a Seven Sinners turné is éppen eléggé fel fogja őrölni az energiáinkat, a szervezési kapacitásainkat.
HRM: Persze, érthető. Másfelől, elképzelhetőnek tartod-e, hogy egyszer a Unisonic együttessel és Kiskével turnézzatok úgy, ahogy tettétek azt most a Gamma Rayjel?
Weiki: Hmm, nem tudom. Megmondom, hogy mi ennek a kritikus pontja. A Unisonic dobosa, Kosta Zafiriou a turnémenedzserünk. Szerintem túl stresszes lenne neki egy olyan turné, ahol nemcsak koordinálnia kellene mindent, de még dobolnia is kellene az egyik bandában. Ez nem lenne túl praktikus dolog. Persze, meg lehetne oldani, hogy más dobol, de miután a Unisonic Kosta bandája is, nem hinném, hogy sort akarnának keríteni ilyenre. De nem tudom. Figyelj, ha képes lenne összeegyeztetni a két feladatot, ha meg tudná oldani és jó is lenne Neki így, akkor összejöhet, ráadásul akkor ez is egy jó párosítás lenne. Ennek a lehetőségét Tőle kell megkérdezni.
HRM: Értem. Weiki, több mint huszonöt éve vagytok már a melodikus rockzene egyik legmeghatározóbb csapata. Mi az, ami ennyi év után is képes Titeket motiválni, inspirálni?
Weiki: Számomra nem is okvetlenül a nyilvánvalónak tartott dolgok, sokkal inkább a hangulatok, amiket átélek, amiket érzek. Nyáron, amikor élvezed a napot, vagy amikor elmész valahová és megázol... az, amit egy-egy ilyen apró dolog ki tud váltani az emberből. Van egy csapat, akiket nagyon szeretek, úgy hívják Őket, hogy Muse. Bár a korábbi anyagaikat jobban bírtam, még most is nagyon tetszenek, persze, azóta borzasztó sikeresek lettek. Jó lenne egyszer nekünk is ilyen sikereket elérni!:) Aztán ott egy másik banda, a Soilwork, akik szintén lenyűgöző dolgokat csinálnak, nagyon szeretem és nagyra tartom Őket. Mindkét banda tud inspirálni, miközben hallgatom a zenéjüket. Nem akarom nyilván lemásolni a muzsikájukat, a stílusukat, de azok az érzések, hangulatok, amelyeket közvetítenek, a különböző zenék nyomot hagynak a művészetedben, az általad írt dalokban. Szerintem stílustól függetlenül nagyon fontos, hogy megtaláld a zenében az üzenetet. Mindegy, hogy rockot, popot, techno, vagy hip-hop zenét, netán népzenét hallgatsz, a fontos, hogy meghalld a lényegét a zenének, hogy miről szól, hogy megérintsen, hogy nyomot hagyjon benned. Ezt nem szabad elfelejteni! Szerintem az, hogy ilyen élményeket kapsz, illetve próbálsz átadni a zenéden keresztül, nagyon feltölti az embert, nagyon sok energiát tud felszabadítani az emberben, főleg úgy, hogy manapság egyre tudatlanabbak az emberek a zenével kapcsolatban. Véleményem szerint a hetvenes években sokkal előrébb tartott a zene, sokkal előremutatóbb, jobb dalok születtek stílusoktól függetlenül. Jobban meg tudták fogni az embereket a dalok, a hallgatók pedig nyitottabbak voltak a zenékre. Fontosabb volt a zene, jobban odafigyeltek a csapatok a részletekre, a szervezettségre, a dalaikra, mindegy, hogy ki írta azokat. Persze nem szabad panaszkodnom, mert az elmúlt években némelyest javult a helyzet, de pár éve a zene ilyen szempontból mélyponton volt. Talán hamarosan visszatérhetnek a régi szép idők!
HRM: Volt olyan bármikor is, hogy mélyponton érezted a Helloweent és arra gondoltál, hogy kiszállj, vagy leállítsd a bandát?
Weiki:Csak egyszer, a Chameloen turné idején. Az borzasztó rossz volt, az emberek egyszerűen nem akarták megérteni, elfogadni a Chameleon lemezt, így pedig nehéz volt turnéznunk, népszerűsítenünk az anyagot. Amúgy azóta talán ezt az albumot is picit jobban befogadták már a rajongók.
HRM: Hol szeretsz jobban játszani fesztiválokon, vagy klubkoncerteken?
Weiki: Nem számít. A lényeg, hogy mindig jöjjenek az emberek, legyenek kíváncsiak a csapatra, amelyikben játszom. A fontos számomra az, hogy van, aki eljön a bulijainkra, hogy van, akit érdekel, mit csinálunk, hogy van, akinek vannak elképzelései, elvárásai a koncertünkkel kapcsolatban, megnéz minket és jól érzi magát. Mindegy, ha 150-en jönnek el egy bulinkra, én akkor sem akarom azt, hogy az a 150 ember rosszul érezze magát, hogy ne szórakozzon jól. Ha csak Ők voltak elég bölcsek, hogy meglessenek minket, akkor megérdemlik, hogy jól szórakozzanak! :) Akkor lenne baj, ha senki nem lenne ránk kíváncsi, mert akkor bizony lenne okom panaszkodni. Így viszont értékelni kell mindenkit, aki eljön és megnézi a bandát. Megjegyzem egyébként, hogy régen a vasfüggöny mögött, Kelet-Európában borzasztó nagy sikereink és nagyon-nagyon sok rajongónk volt, a Szovjetunióban több millió. A keleti régióban valahogy mindig nagyobb volt a sikerünk, mint amilyenre korábban számítottunk, ott valahogy mélyebb benyomást tettünk az emberekre, mint máshol. Persze, ez már rég volt, a világ azóta nagyon megváltozott és már Oroszországban is egészen más a helyzet. Magyarországra is emlékszem, Nálatok is sokan voltak kíváncsiak ránk, úgyhogy a Ti országotok is mély nyomot hagyott bennünk, csakúgy, mint az egész keleti blokk. Nálatok van az a fura, hetvenes évekbeli szocialista épület és koncertterem, ahol játszani szoktunk, nagyon fura hely, főleg a backstage része. De szeretjük, mindig szívesen játszunk ott, jó hely. A színpad, a vendéglátás, minden rendben szokott lenni.
HRM: Weiki, sosem gondoltál arra, hogy szólólemezt jelentess meg?
Weiki: Ó, egyszer még régebben komolyan tűnődtem a dolgon, de manapság már nem. A turnézás nagyon sok időt és energiát felemészt, nem nagyon van időm a magánéletre, vagy pihenni eközben. Úgyhogy, amikor nem turnézunk, megpróbálok inkább magamra, illetve a szabadidőmre koncentrálni. A Dark Ride lemez megjelenése előtt gondolkoztam azon, hogy itt lenne az idő egy szólólemezt készíteni, de miután eléggé sok probléma adódott akkor a csapat háza táján, a dolog végül nem jött össze. Nem is tudom igazán, hogy milyen szólólemezt kéne készítenem. Különlegesnek is kellene lennie, jónak is kellene lennie...túl sok energiát emésztene fel. A baj az, hogy ezt az energiát a Helloweentől venné el. Ha most nekilátnék egy szólólemeznek, amire nem sajnálnám az időt, az energiát és egy csomó jó ötletet is feltennék rá, az meghallatszódna a következő Helloween lemezen, ugyanis azt nem tudnám már utána olyan jóra megírni, nem tudnék olyan erős témákat hozni, ennyit pedig nem ér nekem ez az egész. Most nem úgy látom, hogy fogok valaha ilyen jellegű anyaggal jelentkezni.
HRM: Értem. Weiki, már csak egy kérdésem maradt. Meg tudnád nevezni a három kedvenc lemezedet?
Weiki: Ó, a végére hagytad a legnehezebb kérdést...!:) Nem, egyszerűen lehetetlen erre válaszolnom, hiszen több mint 6000 CD-m van és 25511 dalom az iTunesról. Zenerajongó vagyok, lehetetlen három kedvenc albumot kiemelnem, de nagy valószínűséggel valamelyik Beatles, illetve Deep Purple lemezt és egy Led Zeppelin korongot mondanék. Óriási Beatles rajongó vagyok, imádom Őket.
HRM: Köszönöm szépen az interjút, találkozunk a koncerten!
Weiki: Én köszönöm.
MMarton88
Fotók: www.helloween.org
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 11661 olvasás
27 hozzászólás ""Nagyon fontos, hogy megtaláld a zenében az üzenetet": Interjú Michael Weikath-tal"
1. En szemely szerint imadom ezt
En szemely szerint imadom ezt a manust. Meg mindig jo kis notakat tud irni. Marcus Grosskopf notait meg lehet, hogy jobban kellene eroltetniuk, mivel aki ilyen notat tud irni, mint a World of fantasy, annak meg lehetnek a tarsolyaban egy-ket slager. Szamomra ez a csucs az uj Helloween albumon!!!
2. Nott a tiszteletem iranta,
Nott a tiszteletem iranta, eddig olyan pokhendinek tunt, aki cigizik koncerten :) Grapow zeneileg nagyobb kedvenc, de ez egy nagyon jo interju.
Ki hitte volna h ilyen nyitott. Egyre inkabb beigazaolodik h a vezeto zeneszek attol vezetok h mernek nyitni az uj fele. Blind Guardianek SOADot hallgatnak, Weiki meg nem veti meg a modern Muse-t es Soilworkot sem. Ezert vannak meeg mindig a vialg tetejen
3. Mondjuk nekem a Gambling
Mondjuk nekem a Gambling iszonyat módon bejött, azzal nagyon nagyot dobtak, ki sem néztem volna már belőlük.
Az új lemez elsőre laposnak tűnt ahhoz képest, de 3-4 hallgatás után érik a dolog, nem lett gyenge ez sem.
A jegyeket meg már megvettem, nem akartam úgy járni, mint a Lynch Mobbal.
4. Nagy pillanat lenne, ha
Nagy pillanat lenne, ha egyszer egy színpadon állna újra a két Michael, Kai és Markus.
Ha ez bekövetkezne, és én nem is lennék ott, remélem legalább egy videókamera kéznél lesz :-)
Sajnos én egyszerűen képtelen vagyok kibékülni Andi orgánumával, de sok sikert kívánok a csapatnak, minden ezt megelőző és még előttük álló sikert megérdemelnek.
5. Nekem bejön Andi orgánuma, a
Nekem bejön Andi orgánuma, a Gamma Ray -os turnén ráadásul remek formában is volt.
6. a Helloween még mindig ennek
a Helloween még mindig ennek a stilusnak az alapcsapata a Gamma Rayel eggyütt. Nagyon jó az új lemez de az előzőek is.
Az új lemez egyfajta visszakanyarodás a régi Helloweenhez és ez nekem nagyon bejön. Eggyértek az előttem szólóval hogy jobban kellene erőltetni Marcus dalait nekem is azok jönnek be legjobban meg a Weiki dalai. Minden tiszteletem Sashae meg Andie de azért Weiki és Marcus Kai Hansennel eggyütt oroszlészt vállaltak a stilus alapitásában.
7. Weikath nekem is egyre
Weikath nekem is egyre szimpatikusabb. Ami a szólólemezt illeti, el nem tudnám képzelni milyen zenét írna rá, mikor ő igazán a Helloween-stílust érzi, és a Pink Bubbles-Chameleon duót kivéve nem szokott kalandozni semerre. Ezért leszek kíváncsi a Scheepers-lemezre, mert nem tudom, miben lehet más, mint a Primal Fear.
8. Azért van neki elkalandozása.
Azért van neki elkalandozása. Nothing to Say a Rabbit lemezen. Meg amúgy is, szerintem lenne mihez nyúljon, ha épp nem power metalo kedve lenne. Egy hard rock szólólemezt pl el tudnék képzelni tőle. De azért nem baj, h nem ezen töri a fejét
9. buazzeg...Markus miota az I
buazzeg...Markus miota az I want Out dal szerzoje???????????na olvasok tovabb hatha meg kiderul szamomra egy ket titok
10. na,sokkal okosabb nem
na,sokkal okosabb nem lettem:)2x lattam a helloween/gamma ray -t egyutt a turnen, kuuurva jo volt.viszont en Veiki helyett gyorsan visszacsabitanam Kisket es csinalnek egy zsiir lemezt.ezt az Unarmed-et asse tudom hova tegyem, meghallgatni se voltam kepes. a Chameleon egy jo lemez, mas mint a tobbi de nagyon jo dalok vannak ott.( i believe, giants, vagy a tuti hatalmas Longing.)nem baj amilyen olyan en imadom. a helloween 1985 es 2003 kozott mukodott nalam utana nevet csereltek Hellocream-re, onnantol annyira nem erdekel mit csinalnak.
11. ha jol emlekszem valamerre
ha jol emlekszem valamerre megvan egy olyan dal amit Veiki enekel, a How many tears.szerintem kurva jol eloadja, tettszik sokkal jobban enekel mint a Deris muki.
12. Szerintem a banda erdekes
Szerintem a banda erdekes korszaka 85-91 es 94-2010 koze teheto. A Chameleon egy eroltetett probalkozas, csupa lagymatag dallal. A stilussal ninsc baj, a kivitelezessel meg nagyon sok. Az a lemez pofaraeses
13. Lehet, hogy a Chameleont
Lehet, hogy a Chameleont kellett volna szólólemezként kiadnia.
Számomra a Pink Bubbles a banda mélypontja. Förtelem.
14. Azon van a Chance ami egymaga
Azon van a Chance ami egymaga jobb mint a kameleonos lemez :)
15. Én a mai napig nem értem a
Én a mai napig nem értem a Pink Bubbles...-t szapulókat.. Oké, a Keeperek után valóban visszaesés, de hogy förtelem lenne? Miért is? Szvsz több rajta a kiváló szám, mint a középszerű, gyenge talán csak az I'm Doin' Fine, Crazy Man, de a többi...! Mankind - 10/10, Someone's Crying - 9,5/10, The Chance - 9/10, Your Turn - 9/10, Goin' Home - 8,5/10, Kids Of The C. - 8,5/10 és így tovább. Szerintem. Nekem a Masterrel van egy szinten, ott is van legalább ennyi töltelékdal (Why?, Perfect G., Take Me Home például). A The Time pedig közel 10/10, ha a hangzás nem lenne olyan töketlen. :-)
16. Hát a Chameleon valóban gáz
Hát a Chameleon valóban gáz lett, de a Pink Bubblest sztem igazolta az idő (ellentétben bármelyik Derises albummal).
17. Perfect nem toltelek, hanem
Perfect nem toltelek, hanem abszolut slager :) Master es Time 9/10 lemezek, Keeperek 10/10, Pink az 7-7,5/10 es Chameleon meg 5/10. Ezeket emlitettuk, a tobbire most nem terek ki
18. amilyen olyan a Pink meg a
amilyen olyan a Pink meg a Chameleon Kiske hatalmasat enekel (majdnem minden dalban) Andirol ezt nem tudom elmondani..majdnem fel oktavval lejebb nyomja az Eagle fly freet...
19. Andi és Kiske teljesen más
Andi és Kiske teljesen más hang, más karakter.
Andi egy jókedvű bohóc, ez átjön az énekén is.
20. Számomra a Pink Bubbles egy
Számomra a Pink Bubbles egy vicc, sajnos nem a jó fajtából. Egyik dalt se tudom komolyan venni rajta, zeneileg is nagy a visszaesés a Keeperekhez képest, hát még más téren...
21. És még annyit - kár, hogy
És még annyit - kár, hogy nincs már szerkesztés -, hogy jóval többre tartom nála a Derises lemezeket, ahogy Derist is Kiskénél.
22. Az egyik kedvenc Helloween
Az egyik kedvenc Helloween dalom a First Time. De a Windmill, vagy a When The Sinner is király. Nekem a Masteren nincs töltelék, minden nóta bitang erős. A Gamblingen több volt a "jellegtelenebb" dal.
23. Kb mindennel egyetértek. :)
Kb mindennel egyetértek. :)
24. A First Time zseniális nóta!
A First Time zseniális nóta! \m/
25. Ha az zsenialis, akkor a
Ha az zsenialis, akkor a Helloween futoszalagon gyartotta elotte az uberzsenialitast. Jo nota egy harmatos lemezen, ennyi
26. nekem nem újdonság weiki,
nekem nem újdonság weiki, mivel több cikket is olvastam tőle, és pár videóinterjút is láttam;
a zenekaron belüli feszültségeket pedig mindig 3 erős, de eltérő egyéniség közti konfliktusnak tartottam, amihez nekem csak annyi közöm van, hogy emiatt majdnem megszűnt a kedvenc zenekarom 1994-ben
az új lemez nagyon jó lett, nem ér fel a time/better/dark szentháromsághoz, de soxori meghallgatás után ért be a lemez, amikor már apró nüanszokat is észre lehetett venni :)
a pink vs chameleon vitához annyit, hogy nekem mindkét lemez tetszik, a chamelonhoz 10 év kellett mire beérett nálam;
a pink egy jó kis heavy metal lemez (inkább heavy mint power/speed) csak sajnos nagyon gyengus a hangzása (dögösebb hangzással sokkal nagyobb sikere lehetett volna - van egy 1992-es koncert dvd-m, és azon nagyon erőteljesen és dögösen szólalnak meg a számok); ráadásul a pink-en van a 2 nagy kedvencem: a someone's crying és a mankind :)
a chameleon pedig a korát megelőző igazi művészi lemez, csak éppen nem metal - és hát abban az időben az európai power/speed isteneitől visszatérő lemezként egy metál nélküli lemezt kapni maga volt a sokk, de azóta mársikerült megemészteni (a tökfejek már itt használták a nagyzenekar és rockzenekar keresztezését, 4 évvel a rhapsody első lemeze, és therion theli lemeze előtt) :)
a kiske vs deris vitához meg csak annyit:
kiske technikailag az egyik legjobb énekes;
deris viszont az érzelmek terén sokkal változatosabb: a gonosztól a lírai ártatlanig; a brutáltól a nyálasig; az epikustól a komolytalan vidámig;
ráadásul deris nélkül ma már nem lenne helloween - ha 94-ben nem lép be deris, akkor a zenekar ott feladta volna; így meg elkészítették a time/better/dark szentháromságot + a legacy lemezen az ocassion avenuet + a gamblin lemezt meg a mostanit :)
27. Mindenben egyetértek a
Mindenben egyetértek a Tisztelt Előttem Szólóval. Most már Deris a Helloween énekese, ez van, ezt el kéne végre fogadnia mindenkinek így bő másfél évtized után. Ettől még szurkolok Kiskének is - ha az Unisonic-kal folytatni tudja a Place Vendome lemezek színvonalát és világát, akkor én már elégedett leszek. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, h a hangjában rejlő érzelmek és színek jobban át is jönnek egy ilyen lazább zenei közegben, mint a speed metalban.)