Tarja: What Lies Beneath
Tarja Turunen - Ének, zongora
Alex Scholpp & Marzi Nyman - Gitár
Doug Wimbish - Basszusgitár
Christian Kretschmar - Billentyű, hammond orgona
Mike Terrana & Will Calhoun - Dob
Max Lilja - Cselló
Jyrki Lasonpalo, Pauline Fleming, Rémi Moingeon - Hegedű
1. "Anteroom of Death (feat. van Canto) 4:41
2. "Until My Last Breath" 4:24
3. "I Feel Immortal" 4:35
4. "In for a Kill" 4:35
5. "Underneath" 5:27
6. "Little Lies" 4:37
7. "Rivers of Lust" 4:24
8. "Dark Star (feat. Phil Labonte)" 4:33
9. "Falling Awake (feat. Joe Satriani)" 5:14
10. "The Archive of Lost Dreams" 4:49
11. "Crimson Deep (feat. Will Calhoun)" 7:35
A kritika tárgya a Nightwish egykori énekesnőjének, Tarja Turunennek második (a karácsonyi anyaggal együtt harmadik) szólólemeze. A hölgy hangjával még a "Nightwish időkben" ismerkedtem meg, imádtam az anyacsapatot, nagyon megrázott, amikor a formáció muzsikájának egy legmeghatározóbb jellegzetessége (Tarja orgánuma) odalett. Megmondom őszintén, én Tarját soha nem tartottam metal irányultságú rockernek. Klasszikus éneklést tanuló tehetségként bekerült egy metal csapatba, jókor volt jó helyen, a siker pedig nagyobb lett, mint amilyent bárki el mert képzelni. Az ismert események következtében azonban dönteni kényszerült: hogyan tovább? Milyen stílusú zenével tudná a művészi önmegvalósítást "konkretizálni2? Tarja véletlenül sem buta lány, ha egyszer az énekbiznisz befuccsol, remek HR-es lesz belőle bármelyik multinál. Egy igazán profi csapattal vette körül magát, így a rocker köztudatban benne maradt, ugyanakkor zeneileg igyekezett a lehető legtávolabb kerülni a metaltól. A 'My Witner Storm' fogadtatása felemás lett. Turunen kisasszony bátor volt, olyan zenét írt, amilyent szeretett volna, amilyen neki tetszett, de félvén, hogy egy teljesen fémtelenített világban a régi rajongók nélkül nem állná meg a helyét, amolyan díszítő jelleggel némi gitármuzsikát is hagyott az anyagon.
A 'My Winter Storm'ot egyfelől rengeteg utálják. Főleg azok, akik a Nihgtwisht a zenéjéért szerették, nem igen tudtak megbarátkozni ezzel az újfajta muzsikával. Másfelől azok, akik a Nightwishben Tarját (nem okvetlen a hangját, hanem a dívát, az istennőt, a példaképet) üdvözítették, gyönyörűen "benyelték" az új korongot. A 'My Winter Storm' gyatra hangszerelése ellenére sem lett szerintem egy rossz anyag, Tarjának kifejezetten jó dallamérzéke van, képes volt összehozni több slágertémát, fogós dallamot, ráadásul sikerült egy olyan hangulati plusszal is megtámogatni a lemezt, ami fémtelensége ellenére kellemes, élvezetes hallgatnivalóvá tette azt.
Öt év után véleményem szerint Tarja rájött, hogy a fémzenét nem törölheti ki teljesen az életéből, a metalközegben unikumot képviselve kereshet további sikereket. Annyira viszont nem jó énekesnő, hogy "klasszikus énekesként/operaénekesként" megálljon a talpán, és világhírnévre tegyen szert. Marad tehát a megkezdett út. Saját dalok, egy kis zúzással "feltuningolva", aztán a farsangkor Tarjának öltöző tinilányok zsebéből lehet majd bőszen kicsalni a dollárokat. Sőt, ha az előzőnél még egy kicsit több keménységet csempészünk a muzsikába, lehet, hogy a csúf, gonosz rockújságírok sem fogják lehúzni a lemezt, és néhány kevésbé elvakult "metalarc" is megbarátkozik a szép új világgal!
Be kell hódolnom mademoiselle, engem sikerült lekenyerezni. Mint említettem az előző anyag is tetszett, de a 'What Lies Beneath' szerintem még jobb. Mi változott? Nem sok. A dalok jellege, hangulata ugyanolyan, a zenei stílus is hasonló, mindössze a múltkori próbálkozásnál most jobban dominál a rockzene, több a gitár, hangyányival keményebbek a dalok. No túlzásokba azért nem sikerült esni, a Cannibal Corpse rajongók nem fognak hirtelen szerelmes leveleket írni Tarjának, sőt a régi die-hard Nightwish fanok sem fognak jobban megbarátkozni ezzel a koronggal, de akinek az első lemez tetszett, annak itt a csalódás lehetősége kizárva. Sőt!
Nézzük, hogy miért is. Egyfelől a kisasszony orgánuma még mindig eléggé egyedi, különleges, sőt, szép ahhoz, hogy könnyedén lenyűgözze az embert. Jól esik Tarja hangját hallgatni! Főleg úgy, hogy igazán dallamorientált módon énekel, nagyívű melódiákat, szívbe markoló refréneket szólaltat meg, s a végeredmény rockerfülnek is magával ragadó. A dalok fele nyugodtan nevezhető slágernek, könnyen rögzülnek a témák, bizony Tarja (és társai, hisz mindenhol segített valaki "profi" a hölgynek...) dalszerzői kvalitása nem elhanyagolható tényezője a korongnak.
Az énekes ezúttal is nagy nevekkel vette körül magát, persze Terrana, vagy Wimbish zsenialitásából kb. semmi nem hallatszik ezen a korongon, de nevük jól néz ki a promólapon, illetve a korong hátulján. Amíg van némi PR értékük, addig van is itt keresnivalójuk. A másik oldalon Max Lilja csellós, a Lahti szimfonikus zenekar tagjai, valamint a szlovák szimfonikus zenekar és kórus bőven kapnak teret a kibontakozásra, szerepük eléggé domináns a korongon. Fontos megemlíteni, hogy vendégként színesíti a korongot Phil Labonte, Will Calhoun, a Van Canto, illetve Joe Satriani is. Szerepük persze nem túl nagy, van egy olyan érzésem, hogy ők is inkább a PR érték mintsem a koncepcióban betöltött szükségességük miatt kaptak meghívást.
A dalok között ahogy már említettem, rengeteg slágertéma akad, az első négy szám úgy ahogy van, telitalálat, ráadásul az In For The Kill James Bondos részletei biztos sok hallgatót kellemes nosztalgiával töltenek majd el (mondjuk a rajongók nagy része a James Bond filmek javának megjelenésekor még gondolat sem volt, így lehet, hogy tévedek...). Ezeken felül számomra kiemelkedő a Dark Star, illetve a Falling Awake duó, de a záró Crimson Deep sem engedi a végére alászállni a színvonalat.
Persze akadnak negatívumok is. Egyfelől az egységes, így meglepetést nélkülöző hangulat miatt a hölggyel inkább csak finoman barátkozni próbáló rockínyencek könnyen elunhatják magukat. Ráadásul helyenként úgy érzem, hogy Tarja picit a tucatgothic felé próbál nyitni, ami remélem, hogy csak véletlen botlás, és nem egy új irányvonal kezdete. Sokat nem rondít az összképbe, csak eszembe juttatja az általam oly kevéssé kedvelt Epica, illetve Within Tempatation neveket...(Ez nem mindenkinek jelent azért olyan rosszat.../Garael szerk./)
Muszáj egy szót szólnom a lemez mélypontjáról, a Still Of The Night című Whitesnake feldolgozásról. Tarja újfent tett egy félresikerült gesztust a mainstream rock felé, ám ez a produkció a múltkori Poisonnal egyetemben megerősít abban a hitben, hogy ebben a közegben bizony nincs keresnivalója a hölgynek, már csak az anyabanda tisztelete miatt sem. Szerencse, hogy csak bónusz...
Tarja újra lecsapott... Mi változott? Nagy vonalakban semmi. Az olvasók nagy része valószínűleg sikítva vágta volna ki a promólemezt a kukába, ám mivel nekem már a 'My Winter Storm' is tetszett, most sem vagyok elégedetlen. A népes rajongótábor ugyanúgy imádni fogja ezt a lemezt is, mint elődjét ("hisz maga a csodálatos TARJA TURUNEN készítette"), de az elvakult fanatikusokon túl szerintem jó pár olyan rockrajongót is meg tud érinteni ez a lemez, akik csak szép, kellemes muzsikát szeretnének hallani egy gyönyörű hangtól. Azt hiszem, én is közéjük tartozom.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 4737 olvasás
15 hozzászólás "Tarja: What Lies Beneath"
1. ha már Tarjának nem lesz piaca...
ha már Tarjának nem lesz piaca hozzám mindig jöhet! Annyira tetszik a hangja h bármit meghallgatnék tőle, és jó eséllyel a kedvenceim közé sorolnám. Na jó. Ha technóval vagy dance-szel állna elő kivágnám az ablakon lemezestől de ez a veszély egyelőre nem fenyeget.
2. Feldolgozni a Nightwish sem tud!
Ha már feldolgozás az egyik kés a hátába a hölgynek,akkor engedtessék meg minden idők legrosszabb feldolgozását egy kicsit ideillesztenem,nekem mint hallgatónak.
A Nightwish 2006-os DVD-n megbúvó High Hopes valami katasztrofális.Nem is értem Gilmour bácsi miért nem emelte fel a szavát.Az az addoptáció egy csodás dal,egy legendás szám meggyilkolása.A finn viking hangja amúgy is egy kalap kaka,de a koncerten még azt is übereli amit amúgy összekiabál.
De Tarja feldolgozás dolgai valóban felejthetőek,és zavaróak ez tény.
Gitár szóló????? High Hopes gitárszólóból csinált a srác egy felismerhetetlen valamit.
De haggyuk a Floyd számot.
Ez a TARJA album hatalmas,nagyon jó lett.
A NW fanoknak meg teljesen mindegy mit alkot Tarja akkor is marni fogják,meg a kákán csomót keresgetnek majd.
Kifogástalan album a What Lies Beneath
10pont
3. kisasszony?! :))
a cikk több helyen Tarjára, mint "Turunen kisasszony" hivatkozik, ami számomra döbbenetes, hogy valaki úgy ír egy énekesnőről, hogy a legalapvetőbb dolgokkal nincs tisztában.
Az egy dolog, hogy pont az egyik magyarországi fellépése előtt nem sokkal volt az esküvője, és ezért hófehérben lépett föl nálunk, de az egész ügynek, ami miatt kikerült a bandából, igen nagy szerepe volt a férje és a band többi tagja közti feszültségnek...
Ezek után Tarja "kisasszony"-nak nevezése egészen döbbenetes, kb. olyan, mintha svédnek titulálnád... Javaslom javítani, pozitv kritika akart lenni.
4. A hangja tényleg nagyon ott
A hangja tényleg nagyon ott van a csajnak, de a NW azért (volt...de még ma is az) olyan sikeres, mert a dalokat Toumas szerzi, és pontosan az hiányzik ebből az anyagból, ami nincs benne: egy jó dalszerző. Hallgatod, mert jó háttérzene, de semmi nem marad meg 3 hallgatás után sem. Nekem Toumas zsenialitása hiányzik Tarja mellől, ezért is maradtam a NW-nél. Persze ízlések és pofonok...
5. előre is bocsánat a hosszért :)
bevallom, én azok közé tartozom, akik anno a Nightwish-es szakadás után nem volt többé hajlandó NW-t hallgatni (nem hisztis tinilányság miatt /egyébként régen túl is vagyok a tinilány koron sajnos :(/ azt hiszem az a mód tette be nekem igazán a kaput, ahogyan kirakták Tarját. bármilyen is volt, bármi is történt -amit mi sohasem fogunk igazán megtudni-) és azon kevesek egyike voltam, akik maradtak Tarjával, szurkoltam neki, hogy igenis mutassa meg, hogy...
aztán a MWS iszonyú csalódás volt. a hangulat és a hang volt az, ami meg tudott fogni, és a végleges kiábrándulás végül azért maradt el, mert élőben adtam egy esélyt (majd még kettőt :)) Tarjának, és valahogy élőben beszippantott.
nem csak az anyag maga, kellett ehhez Tarja személyisége is... azt hiszem elmeséltem már a miskolci koncert kapcsán, hogy egy miskolci nagyon jó barátomnak örökké hálával tartozom, amiért az utolsó nyilvános próbán találkozhattunk személyesen is Tarjával. nem volt ő gonosz, beképzelt díva, egyszerűen csak egy egy kedves, nagyon humoros és hihetetlenül törékeny nő (ésúristenmennyirealacsony :O :)), térdnadrágban és mezitláb, aki szabadkozott a 38 fokban a közös fotó előtt, amiért izzadt. aztán másnap, szintén a barátomnak köszönhetően besurranhattunk a főpróbára is, ami mondanom sem kell nem volt nyilvános, és eléggé ferde szemmel is néztek ránk... Tarja viszont azonnal észrevett minket, odajött hozzánk külön köszönni és mondanom sem kell, onanntól senki nem akart kidobni minket :)
ezek az élmények mind-mind hozzátettek ahhoz, hogy kitartsak mellette. félve hallgattam meg az új albumot (még akkor is, ha javát hallottam élőben Miskolcon, a másik fele pedig kiszivárgott). aztán a Anteroom Of Death, Dark star után megnyugodtam... és arra gondoltam: végre.
nem tökéletes persze, és egyetértek a kritikával a hibákról, de ez az album mérföldekre van a MWS-től, míg azt fanyalogva tologattam, az új album állandó szereplő a kocsimban, és azon kapom magam, hogy napközben a Dark start, vagy az Until my last breath-et dúdolom és nem tudom kiverni a fejemből :)
persze-persze tudom, én az érzelmi elfogulságom miatt nem tudok semlegesen szemlélődni, de ez egy igen jó album lett. és bízom benne, hogy a következő még ennél is jobb lesz és Tarja megtalálja az igazi útját (még akkor is, ha azzal azt hiszem a Nightwish reunion igen kicsi esélyének is lőttek)
6. Ez a Tarja nevű hölgy most
Ez a Tarja nevű hölgy most már teljes erőbedobással óhajtja eljátszani az intellektuális szerepet a metal-bizniszben.
Annyira operás már, hogy ha még ennél is operásabb volna, akkor már kiperdülne a rockzene cirkuszának jelképes sátrából.
Vajon miért jó neki, hogy ennyire borotvaélen táncol?
Aki komolyzenét akar, annak ez még mindig gagyi, a metal arcok közül meg csak a sznob beütéssel rendelkezők fogadhatják el teljesen. Igaz ugyan, hogy ma már a mindenféle átmeneti zenéknek is van piaca, de szerintem Tarja jobban tenné, ha a jövőben egy picit visszafelé kacsintgatna az egyszerűbb, metalosabb világ felé.
7. lkj ! Egyszerűbb ??? :):):):):)
lkj
Neked az egyszerűbb könnyebben megy???
Könnyebben emésztődik????
Lefogadom ha vastag full hétköznapi,"ÁTLAGOS" metálkodással érkezett volna Tarja,akkor meg az lenne a bajod,és amiatt cinkelnéd,meg csesztetnéd.
Egy átlagos kérdésem lenne a szerkesztőkhöz:
Miért van az,hogy valaki alapból beüti a hardrock.hu-t,akkor nem jelenik meg ez a lemezkritika,csak azesetben ha a google-ba irjuk be,hogy TARJA 2010 kritika?????
A google-osnál bejön,amúgy nincsen a listában.
Miért van ez???????????
8. lkj, még szerencse, hogy nem
lkj, még szerencse, hogy nem egyformák az igények :) a "metálosabb világ felé" visszakacsintott ezzel a lemezzel (ha jól meghallgatod végig), de hála égnek nem az "egyszerűbb" felé. Egy másik fórumon már valaki elkezdte ezt a "szemüveget adtak rá, hogy intellektuális legyen témát". Gyerekek, csak azért, mert tehetséges, van megjelenése és nem parádézik barbi babaként meg tangában mellbimbófedő kendővel, valamint nem a botrányokról híres, akkor az csak a médiavilág "csiszolt kristály" kreálmánya lehet? Az interjúkból nekem az jött le, hogy nagyon diplomatikus, ami nem a buta emberek jellemzője. Meg talán az sem, hogy három nyelven beszél. Egyébként a Whitesnake-re visszatérve már évekkel ezelőtt az MWS megjelenése idején egy interjúban kérdezték a kedvenc rock zenéiről és már akkor ott volt a lista elején a Whitesnake. Az a bizonyos nyílt levél a négy finn úriembertől úgy tűnik, megtette a hatását az emberek fejében.
9. Mera nálad a pont
Minden szavaddal egyetértek.
Teljesen igazad van.
Ha Tarja egy trash bandával tolná ezt az új albumot,és a boritón olajfoltos,lepusztult okádék külsővel jelentkezett volna egy Harleyn,akkor azért cseszegetnék az okostojások,hogy miért kellett neki lemennie dzsungába???Miért nem marad a cipész a kaptafájánál???
Most,hogy nagyon is ott maradt,és a helyére került éppen ez a baj. :):):)
Lényeg,hogy semmi soha semmilyen formában nem jó az ilyen megmondóembereknek.
Én pld az átlagos rock n roll alapú klisés,sematikus önismétlő,és dögunalmas tukk-tákk tutu-tákk zenéket,zenekarokat rühellem,de eszemben sincsen odamenni,és beszólogatni,meg minősíteni.Nem szeretem ergo nem iszok sört,nem hugyozok a járdára,röhejesnek tartom a fejkendőt,nem csipázom a partymegjátszósdit,és NEM HALLGATOK ROCK N ROLL alapú zenét aztán ennyi.Tarja meg eregesse csak a hangját,és komolykodjon így van ez rendjén.
10. Nekem eddig elég lesújtó
Nekem eddig elég lesújtó véleményem volt Tarja szólódolgairól. A MWS albumot alig bírtam végighallgatni. A kritika ezen mondatával messzemenően egyetértettem: "Azok, akik a Nightwishben Tarját (nem okvetlen a hangját, hanem a dívát, az istennőt, a példaképet) üdvözítették, gyönyörűen benyelték az új korongot, mint kacsa a nokedlit." És nem csak azt a korongot, hanem bármit, amit Tarja csinált.
Ezek után magam sem gondoltam volna, hogy az új album ekkora meglepetést fog okozni! Az eddigi Tarja-dalokban egyszerűen nem fogott meg semmi, de ezen az albumon végre vannak olyan darabok, amiktől libabőrös leszek, és még a lassú balladák sem fulladnak unalomba. Nagyon el lett találva ez a lemez.
11. Azt hiszem, megérte hetekig
Azt hiszem, megérte hetekig várni a kritikára. :) Amivel nem értek egyet, hogy a dalok hangulata és jellege nem változott. A MWS számomra is egy kedves anyag (annak ellenére, hogy ott még kevésbé csillogtatta meg zeneszerzői vénáját). Szerintem igen depresszív anyag, ha illethetem ezzel a jelzővel. A WLB pedig energikus és modern hangzású, sokkal személyesebb és még a balladák is más hangulatúak, szerintem egyesével külön-külön is erősek. Amit hiányolok a WLB-ről, azok a progresszív utánérzésű gitárjátékok, amelyeket a Lost Northern Star-ban és a My little Phoenix-ben hallhattunk. Valamint ami mindkét anyagban fület szúrt nekem, hogy a dobjátékok igen egyszerűek. Egy Terrana képességű dobos félálomban is eljátssza. Én progresszív zenekedvelő vagyok, így ez a két "gyenge" negatívum,-vagy nevezzük hiányérzetnek- maradt bennem. Ezeket leszámítva imádom az új anyagot! :) A Dark Star egyszerűen zseniális! Az In for a kill szuperül hangszerelt, az Underneath-től elaléltam, és a bónuszdalok között is találtam meglepit. A We are és a Naiad nagyon jó dalok, olyan irányt mutatnak, amelyben szívesen látnám Tarja jövőjét. A We are kezdete igen lírai, majd jön az elborulás, a Naiad eleje meg olyan mintha egy Lucassen szerzeményt hallanék. A sokak által kritizált Whitesnake dalt pedig a stúdióban jól felénekelte. Tarjának az a baja, hogy a rockos dolgokat nagy érzelmi elánnal énekli élőben, és sokszor nem tud 'kevés' hangot kiadni magából. A stúdióban nyugodt körülmények között pedig kiválóan használja a hangját. A Still of the Night-tal is ez a helyzet. Ellentétben a klasszikus témákat tökéletes technikával adja elő. Láttam sok karácsonyi koncertfelvételt tőle és kétszer élőben is szemtanúja voltam az előadásának. Azzal sem értek egyet, hogy nem elég jó klasszikus énekes. Csak sok van belőlük, és abban a milliőben ő nem unikális, nehéz a kitörés. Egyébként a kritikában említett, mmarton88 által oly kevéssé kedvelt holland zenekarok közül a Within Temptation szerintem jelenleg a szimfonikus metal terén talán a legerősebb. A Nightwish leamortizálódott és még fénykorukban sem voltak olyan jól és szépen hangszereltek a dalok, mint a Within Temptationnél. Régen a Therion volt az isten király ebben a stílusban (számomra), de ők is már másféle zenét játszanak, legalábbis a Gothic Kabbalah nem igazán volt klasszikus elemekkel tűzdelt. Szóval azt hiszem, kellett ez a vérfrissítés és remélem, a többi zenekar felveszi a kesztyűt és jobbnál jobb albumokat hallhatunk a jövőben.
12. Én nagyon szeretem Tarja
Én nagyon szeretem Tarja hangját és szívesen hallgatom bármilyen aláfestéssel is. Szerintem nem kell nagy összeesküvés elméleteket gyártani, korábban metál együttesben volt, nyilván megszerette ezt a stílust. S mindaz, hogy nem távolodott el ettől de nem is lett NW utánzat, még jobban dicséretes. A másik szempontból meg azt csinál amit akar, olyan számokat ír amilyeneket szeretne, meg azokkal zenészekkel veszi magát körül akivel akarja. A nagy nevű zenészek sem lennének ott ha nem érné meg nekik (ők meg feszíthetnek azzal, hogy zenéltek Tarjával :-D) A lényeg, hogy szerintem jó úton jár, nekem bejön :-)
Jó a kritika amúgy!
13. Jó cikk
Bakker! Mintha én írtam volna. :o)
14. van bonus cd is
http://newalbumreleases.net/?p=20958
15. Igen...
...a cikkben meg is van említve a Whitesnake feldolgozás ürügyén.