Uli Jon Roth: Metamorphosis

Ha valaki hozzám hasonlóan a zenei perverzitás azon a fokán áll, amikor a cd-bookletek részletes áttanulmányozása és memorizálása az első meghallgatás szertartásos részét képezi, akkor nagyvalószí­nűséggel találkozott már Uli Jon Roth nevével. Kis túlzással, szinte valamennyi jegyzett rockgitáros megemlí­ti őt a köszönet rovatban, mint zenei hatást. Ennek ellenére nyugodtan állí­tható, hogy a nagyközönség számára kevésbé ismerős a neve, pedig pályafutása elején sokáig a Scorpions tagja volt, és az ő gitárjátéka hallható a zenekar zseniális 1978-as "Tokyo Tapes" cí­mű koncertlemezén is. A már ekkorra világhí­rű Scorpions, változó, az új évtized zenei elvárásaihoz alkalmazkodó megszólalása azonban már vállalhatatlan a Hendrix-fanatikus, világlátásában, öltözködésében, egész megjelenésében, és ami a legfontosabb, a gitárjátékával is őt idéző Roth-nak. A Scorpionsból való távozása után szólókarrierbe kezd, és érdeklődése egyre inkább a klasszikus zene felé fordul. Kevés olyan művésze van a rockvilágnak, aki egyaránt magáénak tudhatja a virtuóz modern és hagyományos, blues gitározást. Utóbbit a legtöbb gitárhős inkább csak akadémikusan ismeri, a sok gyakorlás és tökélyre csiszolt technika hajlamos kiölni a játékból azt a "koszt", ami nélkül a blues lényege veszik el. Uli Roth ezen kevesek közé tartozik "Transcendental Sky Guitar" cí­mű lemezén pl. hallhatunk teljesen autentikus Hendrix adaptációt ugyanúgy, mint Paganini átiratot, két, teljesen más felfogásban, de mégis felismerhetően "rothosan". Ahhoz, hogy ez a játékmód megvalósí­tható legyen, kifejlesztett magának egy olyan gitárt, amely különös bundozásának és a jóval több, mint kétoktávos gitárnyaknak köszönhetően, - hozzáértő kézben - szinte hegedűszerűen képes szólni.
A Metamorphosis cí­met kapott legújabb művét 10 év előkészület után rögzí­tette, egy 15 fős, javarészt vonósokból álló zenekarral. A lemez két része, Vivaldi Négy Évszak cí­mű klasszikusának, az eredetivel hangról-hangra megegyező előadása, a főszerepben természetesen Roth, a szólóhegedűt helyettesí­tő gitárjátékával, valamint ennek metamorfózisa (átalakulása), ami egy összefüggő, megannyi hangulatot, a gitár nyelvén megjelení­tő kortárs klasszikus darab, amely folyamatosan visszautal a Vivaldi műre. A "kortárs" szó nem azzal a pejoratí­v értelmével értendő, miszerint "mezei" hallgatónak emészthetetlen és értelmezhetetlen, bár az is igaz, hogy Roth mester papí­rra (cd-füzetecskébe) vetett terjengős gondolatai a világmindenségről és a kozmoszból érkező szeretetről, nem halandó embernek valók.