Uli Jon Roth: Metamorphosis
Uli Jon Roth
Sky Orchestra
1.The Four Seasons
The Spring
The Summer
The Autumn
The Winter
2. Metamorphosis
Thunder Cadenza
Cry of the Night
Summer's Breath
Rodeo From Hell
Les Adieux
Springtime Euphoria
The Heart of Chopin
Dance of the Water Spirits
Transfiguration
Venga la Vita
Postlude
Ha valaki hozzám hasonlóan a zenei perverzitás azon a fokán áll, amikor a cd-bookletek részletes áttanulmányozása és memorizálása az első meghallgatás szertartásos részét képezi, akkor nagyvalószínűséggel találkozott már Uli Jon Roth nevével. Kis túlzással, szinte valamennyi jegyzett rockgitáros megemlíti őt a köszönet rovatban, mint zenei hatást. Ennek ellenére nyugodtan állítható, hogy a nagyközönség számára kevésbé ismerős a neve, pedig pályafutása elején sokáig a Scorpions tagja volt, és az ő gitárjátéka hallható a zenekar zseniális 1978-as "Tokyo Tapes" című koncertlemezén is. A már ekkorra világhírű Scorpions, változó, az új évtized zenei elvárásaihoz alkalmazkodó megszólalása azonban már vállalhatatlan a Hendrix-fanatikus, világlátásában, öltözködésében, egész megjelenésében, és ami a legfontosabb, a gitárjátékával is őt idéző Roth-nak. A Scorpionsból való távozása után szólókarrierbe kezd, és érdeklődése egyre inkább a klasszikus zene felé fordul. Kevés olyan művésze van a rockvilágnak, aki egyaránt magáénak tudhatja a virtuóz modern és hagyományos, blues gitározást. Utóbbit a legtöbb gitárhős inkább csak akadémikusan ismeri, a sok gyakorlás és tökélyre csiszolt technika hajlamos kiölni a játékból azt a "koszt", ami nélkül a blues lényege veszik el. Uli Roth ezen kevesek közé tartozik "Transcendental Sky Guitar" című lemezén pl. hallhatunk teljesen autentikus Hendrix adaptációt ugyanúgy, mint Paganini átiratot, két, teljesen más felfogásban, de mégis felismerhetően "rothosan". Ahhoz, hogy ez a játékmód megvalósítható legyen, kifejlesztett magának egy olyan gitárt, amely különös bundozásának és a jóval több, mint kétoktávos gitárnyaknak köszönhetően, - hozzáértő kézben - szinte hegedűszerűen képes szólni.
A Metamorphosis címet kapott legújabb művét 10 év előkészület után rögzítette, egy 15 fős, javarészt vonósokból álló zenekarral. A lemez két része, Vivaldi Négy Évszak című klasszikusának, az eredetivel hangról-hangra megegyező előadása, a főszerepben természetesen Roth, a szólóhegedűt helyettesítő gitárjátékával, valamint ennek metamorfózisa (átalakulása), ami egy összefüggő, megannyi hangulatot, a gitár nyelvén megjelenítő kortárs klasszikus darab, amely folyamatosan visszautal a Vivaldi műre. A "kortárs" szó nem azzal a pejoratív értelmével értendő, miszerint "mezei" hallgatónak emészthetetlen és értelmezhetetlen, bár az is igaz, hogy Roth mester papírra (cd-füzetecskébe) vetett terjengős gondolatai a világmindenségről és a kozmoszból érkező szeretetről, nem halandó embernek valók.
Művész ez az ember, a szó legnemesebb értelmében. Ha bárki, akárcsak kismértékben is rokonszenvet érez az instrumentális/klasszikus zene és gitárjáték iránt, ne büntesse magát azzal, hogy nem szerzi meg a lemezt. Azért, mert a Metamorphosis nem lett agyonreklámozva (még a rock-médiában sem), attól még ez az utóbbi évek egyik legigényesebb ilyen kiadványa Victor Smolsky (Rage) Bach lemeze mellett.
Utóbbiról majd legközelebb.
Írta :TURISAS
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 2420 olvasás
1 hozzászólás "Uli Jon Roth: Metamorphosis"
1. Gratula a cikkhez, ezt én
Gratula a cikkhez, ezt én is pont így látom !