Majesty - Hellforces

Kedves Hallgatóink!

Ma este í­géretünkhöz hí­ven megtartjuk az UDO, Manowar és Hammerfall feldolgozás-estünket. Sajna meghí­vott vendégeinkből csak egy együttes, az eddig Manowar emlékzenekarként ismert Majesty tudott eljönni, ők azonban minden további nélkül vállalták a három banda előtti zenei tiszteletadást.

Az intro-t követően rögtön egy korai manowar nótát kapunk, a döngölős-speedelős fajtából, melyben a pokol hordái előkészí­tik a terepet a további pusztí­tásra.A dallam ismerős, az ütemváltások szintén, jóllehet nem tudok rájönni, melyik Manowar nótáról van szó, ám a rokonság és az inspiráció letagadhatatlan.

Nos, eme jó kis bemelegí­tés után következzék a Dance With The Demon, a Warriors of the world united vezérrifjével és némi női segédlettel. Igazi manóvár nóta ez is, jóllehet egy-két betelefonáló jelezte, hogy a refrén vokálja inkább UDO mestert idézi. Nos, ez meglehet, hiszen a producer nem más, mint Stefan Kaufman az ACCEPT -ből, tanusí­tva ezt a gitárhang UDO-s jellege.

És ha már emlí­tettük a német metálboszorkányt, meg is kapjuk, amit akarunk. A Sons of a new millenium szerintem valamelyik korábbi UDO albumról maradt le, furcsa í­gy ezt a nótát hallani a reszelős jellegzetesség nélkül. Mindenesetre igazi trappolós német himnusz, biztos koncertfavorit.

DiMaio nevű hallgatónk kí­vánságára következzen ismét a manowar, jó kis kiabálós,visí­tós himnusszal a Sign of The hammer korából, jellemző, Heavy metal desire cí­mmel. A dallamot ismerjük, ahogy meghalljuk, dúdoljuk is, igen, í­gy kell megidézni egy emlékzenekarnak a példaképeket.

A March of victory a The fight for freedom modorában dolgozza fel a kí­nai nagy meneteléshez hasonló, győzelemre vivő marsí­rt, oly magasztosan, hogy az egyszeri metal warriornak könnyek szöknek a szemébe.

Kedves hallgatóim, és most kezdődjék az UDO est, rögtön egy klasszikussal, a Like a raptor-ral. Olyan himnuszok jutnak eszembe, mint a Metal Heart dallamos örökzöldjei, a jellegzetes UDO-s refrénnel, Gábor Áron féle rézágyús döngölővel.

Azt hiszem, némi keveredés is került a programba, mert UDO helyett egy speedelős Hammerfall nóta következik, jóllehet a jobbik fajtából. Micsoda dallamok, valószí­nűleg nagy sikert érhetett el az eredeti banda is ezzel a slágeres refrénnel. Itt súgnak a kollégák, hogy némiképp hajaz a nóta a Nocturnal Rites Avalon cí­mű szerzeményére is, biztos igazuk van.

A Freedom Heart egy szép Accept ballada, igen, a németek mindig erősek voltak ezekben a lí­rai, nagyí­vű dalokban, szinte látom, ahogy a bánatos özvegyek siratják csatában elesett férjeiket, miközben örök bosszút esküdnek az ellenség ellen.

A Fight forever azt hiszem, saját nóta, jóllehet Manowar csatakiáltása ismét hallatszik, azonban az alapriff modern szaggatása már inkább a menetelős, modernebb UDO számokat idézi.Hátmeg kell mondjam, kedves hallgatóim, nekem ez a szám tetszik a legjobban, remekül egyesí­ti magában a példaképek és a modernebb cuccok előnyős tulajdonságait.

A Nowhere Man -nal ismét kitörnek a srácok az í­gért feladat határaiból: a Lordi nevű shockrock banda egyik számát dolgozzák fel, úgy hiszem, a Would you like a monsterman-t. Jó kis groove-os pop-metál, szerintem nagy sikere leszt a DISCO-kban.

A záró szám egy standard Manowar döngölde, remek levezetése ennek a kellemes emlékesetnek.